A szobrok lelke – arcrekonstrukció évszázadok távlatából
175 éve tárták fel III. Béla királyunk csontjait Székesfehérvárott a Szűz Mária Bazilika romjai között, azóta sokan kutatták, elemezték a csontokat. De olyat még senki sem csinált, mint Gábor Emese, aki CT-felvétek alapján megalkotta az arcot, így megmutatta a világnak, hogy is nézett ki az 1100-as években élt uralkodó.
Gábor Emesével, a Magyarságkutató Intézet László Gyula kutatóközpontjának és archívumának arcrekonstruktőr specialistájával beszélgettünk a Spirit FM Eredet című műsorában.
„Szobrászi megoldások az arcrekonstrukcióban nem szerepelhetnek” – kezdte a beszélgetést Gábor Emese. Majd hozzátette: nem lehet túlzásokkal felépíteni egy szobrot, mint például a keskeny szemöldököt még kisebbé tenni, a vastag szájat még vastagabbá. Ezek a művészi megoldás itt nem megengedettek.
Az arcrekonstrukciónál általában nem tudják, ki volt a koponya tulajdonosa, és a portrészobrászi látásmódot teljesen félre kell tenni – mesél munkájáról.
De hogy mi kell ahhoz, hogy visszaadjuk az eredeti arcot élethű formában? Ilyen például a lágyrész-vastagság mérők elhelyezése a koponyán. 50 mérőpont van, amit el kell helyezni és ki kell találni a vastagságokat. Ezek a vastagságok minden embernél különbözőek.
„Nekem elég sok mérési táblázat áll a rendelkezésemre, a világ minden pontjáról. Azt tudnom kell, hogy férfi vagy nő volt, hány éves volt, amikor elhunyt. Melyik típushoz tartozik, európai, ázsiai, afrikai stb. Ezek a vonások keverednek, ezt ki kell számolni. Ezután elkezdem az anatómiai módszerrel felrakni az izmokat, szalagokat. A mérőpontok mondják meg, hogy ezeket meddig rakhatom” – mondta a munkájáról az Gábor Emese.
III. Béla arcának megalkotása háromnegyed évig tartott. A szobor a Magyarságkutató Intézet részére készült.
A teljes adás visszahallgatható itt:
