A beporzók védelme a földi élet és a jövőnk záloga

Gyakran hallani a drasztikusan hangzó, de a valósághoz nagyon is közeli mondatot, miszerint méhek nélkül nincsen élet a Földön.

A Spirit FM Adj esélyt! című állatvédelmi műsorában Tót Peti Lili műsorvezető Prof. Dr. Gál János állatorvosdoktorral, az MTA doktorával járta körbe a kérdést, hogy valóban akkora bajban vannak-e a méhek, mint ahogyan azt gondoljuk. A beszélgetés rávilágított arra, hogy a probléma jóval összetettebb, hiszen a házi méheken kívül a beporzást végző rovarok, vagyis a polinátorok rendkívül széles köréről van szó, amelybe a poszméhektől kezdve a viráglátogató bogarakon át a nappali pillangókig rengeteg faj tartozik. Ha ezek az élőlények kiesnének az ökológiai rendszerből, az komoly fejtörést okozna az emberiségnek, mivel jelentősen beszűkülne az életképes növényi populációk köre, és az agrárium számára fontos termesztett haszonnövények is eltűnhetnének.

A méhek azért vannak kiemelve ebből a hatalmas csoportból, mert az emberek számára ők a leginkább kézzelfoghatóbbak, ráadásul tartásuk és gondozásuk szinte egyidős az emberiséggel. A történelem során a méz mellett olyan hasznos termékeket adtak nekünk, mint a viasz vagy a propolisz. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a trópusi területeken a beporzást nemcsak rovarok, hanem viráglátogató madarak, például kolibrik, vagy nektárt nyalogató hüllők, mint a Madagaszkáron élő nappali gekkók is végzik.

Napjainkban a méheket és a méhészeket számos fertőző és nem fertőző kóroki tényező veszélyezteti világszerte. A nem fertőző hatások közé tartozik az ökológiai rendszerek szennyezése, a nehézfémek, a fényszennyezés, az elektromágneses szmog, valamint az agráriumban használt növényvédőszerek maradványai. Ezek mind negatívan befolyásolják a kolóniák működését. A kutatók az utóbbi évtizedekben számos vírusos megbetegedést is azonosítottak a méheknél. Önmagában egy-két vírus még nem jelentene tragédiát, de a környezeti terhelésekkel és a vegyszerekkel együtt, mintegy a piramis tetejére felkerülve már hatalmas pusztítást képesek végezni a családok életében.

A klímaváltozás szintén komoly kockázati tényezőt jelent, különösen a mérsékelt égövben. A méhek télen nyugalmi időszakot tartanak, a kaptárban úgynevezett telő fürtöt képeznek a központi helyet elfoglaló anya körül, akit a dolgozók hőtermeléssel védenek. A hirtelen, drasztikus hőmérséklet-ingadozások felborítják a kaptár belső mikroklímáját. Tavasszal és nyáron az aszályos időszakok, az éjszakai fagyok vagy a tartós esőzések a növények nektártermelését és a méhek hordási tevékenységét egyaránt akadályozzák, ami tovább gyengíti a családok egészségi állapotát.

A kaptáron belüli hierarchia szigorúan szabályozott, és az év döntő részében szinte kizárólag nőivarú rovarokból áll. Az inaktív ivarszervvel rendelkező dolgozók végzik a feladatok többségét, az életkoruknak megfelelően etetik az anyát, tisztítják a lépsejteket, nevelik az álcákat, raktározzák a nektárt, az életciklusuk végén pedig kijáró méhként gyűjtik a táplálékot. A hímek, vagyis a herék csak egy bizonyos időszakban jelennek meg a szaporodás érdekében, majd a párosodást követően új kolóniák alakulnak ki. A család tagjai rendkívül összetett módon kommunikálnak egymással. A nektárgyűjtők egy speciális, a nap állásán alapuló tánccal adják át a többieknek a gazdag méhlegelők pontos helyét, míg az anya feromonok segítségével jelzi, hogy minden rendben van a kaptárban. Ha az anya állapota romlik és megváltozik a feromonképzése, a család azonnal izgatottá és idegessé válik.

A természetben, például odvas fákban élő vadméhek és a méhészetekben gondozott családok működése között nincsen lényegi funkcionális különbség. A globális méhpopuláció csökkenése mögött azonban nemcsak biológiai, hanem komoly gazdasági okok is állnak. Világszerte megfigyelhető a méhész szakma visszaszorulása és a méhész társadalom elöregedése, a kevesebb méhcsalád pedig kevesebb beporzást és gyűjtést eredményez.

A közemberek is sokat tehetnek a beporzók megmentéséért a saját környezetükben. A hazai méhészek támogatása a helyi méz, virágpor és propolisz vásárlásával kezdődik. A kertekben a nyári hőségek idején kihelyezett kis rovaritatók, a nektárt és pollent adó növények ültetése, valamint a családilag is elkészíthető méhhotelek mind menedéket nyújtanak a rovaroknak. Még azzal is segítünk, ha a pázsit nyírásakor megtűrjük a pitypangot vagy a hereféléket, amelyek a tavaszi időszakban létfontosságú fehérjeforrást, vagyis pollent biztosítanak a beporzóknak.

Arra a kérdésre, hogy mekkora a baj és visszafordítható-e a folyamat, a tudomány még keresi a határozott választ. Az Állatorvostudományi Egyetemen Sótonyi Péter rektor támogatásával kiemelt figyelmet fordítanak a méhegészségügyre és a rovaregészségtanra, amely nemzetközi szinten is nagyon fiatal ágazatnak számít. A kutatók elsősorban a vírusos megbetegedésekre és a növényvédőszerek okozta viselkedészavarokra fókuszálnak, szoros együttműködésben amerikai és kínai egyetemekkel. A vizsgálatok során nemrégiben olyan méhvírusokat is kimutattak lódarazsakban, amelyek jelenlétéről eddig nem tudtak, ami újabb kérdéseket vet fel a ragadozó és az invazív fajok hatásaival kapcsolatban. A problémák pontos feltárása és megértése hosszú, nemzetközi összefogást igénylő folyamat, amelyben a hazai szakemberek is aktívan részt vesznek.

Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.