A láthatatlan kór: az iskolai és online zaklatás pszichológiája

A Spirit FM Letöltendő című műsorában Kitanics Márk klinikai szakpszichológus világított rá korunk egyik legégetőbb társadalmi problémájára, a zaklatásra.

A beszélgetés apropóját egy tragikus amerikai eset adta, ahol egy tizenhárom éves kisfiú az online és személyes abúzus miatt vetett véget életének. A szakértő hangsúlyozta, hogy bár a kortárs bántalmazás mindig is a hétköznapok része volt, a digitális térbe való átvándorlása alapjaiban változtatta meg a védekezési lehetőségeket. Míg régen az iskola kapuján kívül el lehetett rejtőzni az ellenségek elől, az online világban a zaklatás a nap huszonnégy órájában jelen van, behatol a gyermek privát szférájába, és nem hagy menekülőutat.

Az online tér egyik legveszélyesebb sajátossága az arctalanság. A zaklató gyakran ismeretlen marad, így az áldozatnak nincs lehetősége a konfliktus rendezésére vagy számonkérésre. Ez a folyamatos, feloldhatatlan frusztráció a személyiség teljes leértékelődéséhez és szociális izolációhoz vezet. A szakpszichológus rámutatott, hogy a zaklatás mögött gyakran a bántalmazó saját belső feszültségei és a csoportdinamika állnak. Különösen azokban a közösségekben jellemző a bűnbakképzés, ahol merev, tekintélyelvű vezetés van, és a tagok nem tudják megfelelően csatornázni a bennük lévő ellenállást. Ebben a környezetben a felelősség megoszlik: ha többen bántanak egyvalakit, az egyéni bűntudat elhalványul, és kialakul a tömegpszichózis.

A megelőzés kulcsa a korai felismerés és a szilárd erkölcsi alapok átadása lenne. Kitanics Márk szerint a mai társadalomban a normarendszerek fellazulása figyelhető meg, ahol a közbeszéd durvulása és a negatív példaképek legitimálják az agressziót. A szakértő sürgeti az iskolai edukációt, amely már alsó tagozatban elkezdődhetne az érzelmi érzékenyítéssel. Az etika- és osztályfőnöki órák keretében a gyerekeknek meg kellene tanítani a nézőpontváltás képességét, hogy átérezzék, mekkora fájdalmat okoznak másoknak. A bántalmazott gyermeknél a teljesítményromlás, a szorongás vagy az önsebzés mind segélykiáltás, amire a felnőtteknek értő figyelemmel kellene reagálniuk a bagatellizálás helyett.

A beszélgetés kitért a digitális világ kontrolljára is. A szakpszichológus radikális, de szükséges lépésnek tartja a képernyőidő korlátozását, mivel a túlzott internethasználat csökkenti a kognitív képességeket és a kreativitást. A szülőknek nemcsak az alternatív programok felkínálása a feladatuk, hanem a közösségi platformok időnkénti ellenőrzése is, amíg a gyermek kiskorú. A szakember figyelmeztetett: a ma zaklatottjaiból könnyen válhatnak a holnap zaklatói vagy akár erőszakos bűnözői. Példaként Ted Bundy esetét hozta fel, aki szintén kirekesztett gyerekként indult, majd későbbi megaláztatásait szörnyű bosszúhadjáratba fordította át.

A megoldás végül a közösségi összefogásban és a pedagógusi szemléletváltásban rejlik. A szociometriai módszerek segíthetnek feltérképezni az osztályok belső viszonyait, ahol a népszerűbb gyerekek bevonásával segíthető a perifériára szorultak integrációja. Bár a szakértő elismerte, hogy a társadalom gyakran elutasító a kívülről érkező figyelmeztetésekkel szemben, hangsúlyozta, hogy a kollektív felelősségvállalást nem szabad feladni. A cél egy olyan bizalmi légkör megteremtése, ahol a gyermek biztonságban érzi magát, és ahol a közösség ereje nem a kirekesztésben, hanem az egymás támogatásában nyilvánul meg.

Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.