A magyar dingó, avagy az alföldi pásztorok rejtett kincse

A Spirit FM Ez a tehetség útja című műsorában az állatvédelem közös ügye mellett egy igazi kinológiai ritkaság került a középpontba. 

Tótpeti Lili szerkesztő és műsorvezető vendége Hajnal Gyöngyi, a Hunnia Kuvasz Tenyésztői és Kulturális Egyesület elnöke volt, akivel Magyarország legújabb, ám mégis sok misztikummal övezett kutyafajtájáról, a sinkáról beszélgettek. Ez a különleges, sokak által csak magyar dingóként emlegetett eb rendkívül kevés háttéranyaggal és szakértővel büszkélkedhet, így megismerése igazi szakmai kihívást jelentett.

A sinka név közvetlenül a kutya fizikai megjelenésére utal, hiszen az alföldi pásztorkultúrában a sima, azaz a rövid és egyenes szőrzettel rendelkező kutyákat nevezték így. Ez a viszonylag új, nagyjából ötven-hatvan éves múltra visszatekintő fajta a huszadik század közepén, a termelőszövetkezetek megalakulásának idején született meg. Amikor a hagyományos kistestű pásztorkutyák, mint a puli, a pumi és a mudi átkerültek a városi kultúrtenyésztésbe, az esztétikum háttérbe szorította a munkafeladatokat. Az alföldi pásztoroknak viszont szükségük volt egy hatékony munkatársra, ezért a meglévő jó egyedekből, a német juhászkutya és a mudi beütésével, valamint a merinói juhok bekerülésével párhuzamosan tudatosan kialakítottak egy új fajtát, amelyben az őserő és a természetesség ötvöződik.

A sinka megjelenésében és jellemében is hordoz valami ősi vadságot. A kinológusok szerint a vadon élő kutyafélék alapvetően közepes termetűek és állófülűek, ez a leírás pedig tökéletesen illik a vizslaméretű sinkára is. Bár külső szemlélőként sokan makacsnak, önfejűnek vagy konoknak tarthatják, valójában ez a kitartás és önállóság a kulcsa annak, hogy a mindennapi nehéz munkában helyt tudjon állni. A sinkák kilencven százaléka ma is pásztorok kezén van, és egy olyan speciális, szoros kapcsolatban él a gazdájával, amely hétköznapi módon nem modellezhető.

A fajta hivatalos elismertetése jelenleg is zajlik. Hazai szinten a szakemberek már dokumentálták a sinka külső és belső jellemzőit, történetét, és a szakmai anyagok publikálásával elérték a hazai szakma elismerését. Nemzetközi téren is történtek lépések, egy külföldi hálózat már beemelte a fajtát a nemzetköziségbe. A harmadik fontos lépcsőfok a törvényileg meghatározott kilenc magyar ebfajta közé való bekerülés, amely az Agrárminisztérium hatásköre. A teljes dokumentációt már benyújtották a minisztériumhoz, és a szakma bizakodva várja a pozitív elbírálást, amely után a sinkát hivatalosan is megilleti majd a magyar kutyafajta cím.

A sinka jelenleg nem örvend tömeges közkedveltségnek, ami leginkább annak köszönhető, hogy a pásztorok ragaszkodnak a kutyáikhoz, és nem szívesen adják ki őket a munkakörnyezetből. Tömeges elterjedése a jövőben sem a városi aktív szabadidős sportokban reális, hanem az agrárium, azon belül is a családi gazdaságok fejlődésével várható. A fajtán belül két jól elkülöníthető vonal tenyésztése zajlik. A nagyobb termetű marhás kutyák a nagy testű haszonállatok, például lovak és szarvasmarhák igazítására alkalmasak, míg a kisebb testű társaik a kifejezetten juhos irányban nyújtanak hatalmas segítséget a mezőkön és a legelőkön. Bár nem tipikus házőrző, rendkívül okos, éber, figyelmes és nagy mozgásigényű kutyáról van szó, amely remélhetőleg a jövőben még több megérdemelt figyelmet kap majd.

Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.