A márványarcú polihisztor emlékezete: Berzeviczy Albert életútja

A Spirit FM Kult-óra című műsorában Rónai Egon vendége Gali Máté történész, az MCC Történettudományi Műhelyének vezetője volt.

A beszélgetés apropóját Berzeviczy Albert halálának 90. évfordulója adta, amelynek tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémia székházában nívós emlékülést rendeznek. A történész rávilágított, hogy bár a Berzeviczy név patinás és közismert, maga az egykori akadémiai elnök és miniszter személye méltatlanul feledésbe merült az elmúlt évtizedek során.

Berzeviczy Albert rendkívül gazdag és sokrétű életutat járt be, amelyben a politikai és a tudományos pálya összefonódott. Politikai karrierje csúcsán, a huszadik század elején vallás és közoktatásügyi miniszterként, majd a képviselőház elnökeként tevékenykedett. Szakmai alázatát mutatja, hogy nemesi származása ellenére végigjárta a hivatali ranglétrát, és türelemmel várta ki, amíg államtitkári, majd miniszteri pozícióba került. Bár oktatáspolitikai reformjai és a magyar nyelv terjesztésére irányuló törekvései a Tisza-kormány bukása miatt nem emelkedtek törvényerőre, ez paradox módon megóvta őt a későbbi politikai támadásoktól.

Tudományos munkássága talán még politikai szerepvállalásánál is maradandóbbnak bizonyult. Ő töltötte be a leghosszabb ideig, összesen harmincegy éven át a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét. Történészként két fő terület foglalkoztatta: a saját fiatalkorát meghatározó neoabszolutizmus kora, valamint az olasz reneszánsz világa. Utóbbi iránti rajongása hívta életre a Beatrix királynéról írt alapművét. Ennek jelentősége felbecsülhetetlen, mivel Berzeviczy olyan nápolyi levéltári forrásokat is feldolgozott és közzétett, amelyek a második világháború pusztításai során megsemmisültek, így munkája ma már megkerülhetetlen forrásértékkel bír.

A közéleti és tudományos tevékenység mellett Berzeviczy a magyar sportélet egyik úttörője is volt. Bár saját maga nem volt aktív sportoló – kortársai érzelmeit ritkán mutató, higvadt stílusa miatt csak márványarcú emberként emlegették –, rendkívül fontosnak tartotta a testmozgást és az iskolai testnevelést. Alapító elnöke volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, és már a tizenkilencedik század végén szorgalmazta egy nemzeti stadion felépítését, bízva egy leendő budapesti olimpiában. Ez a törekvése családi örökségként él tovább, hiszen ükunokája ma is aktív szereplője az olimpiai mozgalomnak.

Élete alkonyán a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédia árnyékolta be mindennapjait. Felvidéki származása miatt személyesen is érintette a határok eltolódása, és az Akadémia elnökeként számos alkalommal emelt szót a békeszerződés igazságtalanságai ellen. Bár 1945 után a neve és munkássága tudatosan háttérbe szorult, a mostani évforduló és az ehhez kapcsolódó tudományos tanácskozás lehetőséget ad arra, hogy a nagyközönség újra felfedezze a magyar kultúrtörténet e meghatározó alakját.

Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube oldalán.