A mesterséges intelligencia és a szerzői jogi dilemmák
A beszélgetés során elhangzott, hogy a szerzői jogi kérdések két fő területre oszthatók, az algoritmusok betanítására szolgáló bemeneti oldalra és a generált tartalmak kimeneti oldalára. A betanítás során hatalmas adatbázisokat használnak fel, amelyek gyakran szerzői műveket tartalmaznak, ami felveti a jogtalan felhasználás kérdését. Az Európai Unió jogalkotója próbálta ezt a helyzetet kezelni a szöveg és adatbányászat kivételének kiterjesztésével, de ez a megoldás szakmai szempontból vitatható, mivel egy indokolásba rejtettek normatartalmat. A szerzőknek ugyanakkor lehetőségük van az úgynevezett opt out nyilatkozattal tiltakozni műveik ilyen célú felhasználása ellen.
A kimeneti oldalon a legfontosabb alaptétel, hogy a hatályos jog szerint szerző csak természetes személy, azaz ember lehet. A mesterséges intelligencia ebben a megközelítésben egy eszköz, hasonlóan az ecsethez vagy a szövegszerkesztőhöz. A jogi védelem megállapításához azt kell vizsgálni, hogy az alkotási folyamatban megvalósult-e az ember egyéni, eredeti és kreatív ráhatása. Ha valaki csak egy egyszerű utasítást ad a gépnek, az eredmény közkincsnek minősül, de ha részletes és többszöri instrukciókkal formálja a végeredményt, már felmerülhet a szerzői minőség.
A jövőbeli megoldások között szerepelhet egyfajta kompenzációs jogdíj bevezetése, amely az üres hordozók után fizetendő díjhoz hasonlóan segítené az alkotókat. Ez elismeri azt a tényt, hogy az AI nem képes önálló alkotásra, csak a korábban betanított emberi művekből táplálkozva tud újat létrehozni. Az oktatásban is megjelent az igény az AI tudatos és jogszerű használatának tanítására, hiszen a tiltás helyett a helyes alkalmazási módok megmutatása a cél, hogy a jövő jogászai felkészültek legyenek ezekre a technológiai kihívásokra.
Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.