A nyári pihenéstől az őszi váltásig: a szeptember-hatás pszichológiája a munkaerőpiacon
A nyári szabadságról való visszatérés a munkába sokak számára nem csupán a napi rutin újrakezdését jelenti, hanem a meglévő karrierút átértékelését is.
A Spirit FM Felvéve! című műsorában Rónai Egon műsorvezető és Horváth Ágnes, a WHC Heads szellemi területért felelős vezetője járta körül azt a jelenséget, amelyet a szakma csak szeptember-hatásként emleget. A beszélgetésből kiderült, hogy az őszi időszakban tapasztalható munkaerőpiaci mozgások hátterében mélyen gyökerező pszichológiai folyamatok, változó generációs igények és a cégkultúra sajátosságai állnak.
A folyamat megértéséhez érdemes tisztázni a HR szektor szerepét a mindennapokban. Míg a munkavállalók szemében a HR gyakran tisztán operatív és adminisztratív feladatokat ellátó egységként jelenik meg, amely a bérszámfejtésért, a szabadságok nyilvántartásáért vagy a szerződések dokumentálásáért felel, addig a munkaadói oldalon egyre inkább stratégiai partnerként tekintenek rá. A megfelelő létszámtervezés és a kollégák megtartása kulcskérdéssé vált, a WHC-hoz hasonló szolgáltatók pedig hidat képeznek a piac szereplői között, támogatva mind a vállalati partnereket, mind a munkát kereső egyéneket.
A szeptemberi felmondási és álláskeresési hullám meglepően pontosan leírható pszichológiai mintázatot mutat. A nyár egyfajta automatikus újraindításként működik az emberi szervezet számára. A januárban indult év első felének fáradtsága után a hosszabb pihenés során fizikai és mentális távolság keletkezik a munkahellyel. Megszűnik a mindennapi mókuskerék, a rohanás és a szigorú szabályrendszer, ami lehetőséget ad arra, hogy az ember kívülről tekintsen rá a saját életére. Horváth Ágnes kiemelte, hogy a szabadság alatt nem megváltozik a véleményünk a munkánkról és a munkahelyünkről, hanem kialakul, hiszen a mindennapi zaj hiányában végre lehetőség nyílik meghallani a belső bizonytalanságokat.
„A nyári szabadság alatt én döntöm el, hogy mikor kelek fel, hova megyek, kivel találkozok, mit csinálok. [...] Amikor pedig visszamegyek a munkahelyemre, hát akkor nem így van, mert akkor vannak szabályok, vannak kötöttségek... És egész egyszerűen megborul ez az autonómia iránti érzetem tulajdonképpen”-fejtette ki a szakértő.
Tehát a szabadság során megnövekszik az autonómia érzése, ami alapvető emberi szükséglet. A pihenés ideje alatt az egyén határozza meg a napirendjét, az ébredés idejét és a tevékenységeit. A munkahelyre való visszatéréskor viszont ez az autonómia hirtelen csökken, hiszen újra meg kell felelni a szervezeti kötöttségeknek, megbeszéléseknek és a vezetői elvárásoknak. Azokban a munkavállalókban, akikben már korábban is érlelődött némi elégedetlenség, az autonómia ezen újbóli elvesztése rendkívül erőtelesen szembesít a váltás gondolatával.
A munkahelyi közérzetet és a megtartást döntő mértékben befolyásolja a közvetlen vezetővel való kapcsolat.
„...ha a közvetlen vezetőmmel nem jó a kapcsolatom [...] és nem tudok rá emberileg egyébként felnézni, akkor borul az egész kártyavár.”
- húzta alá Horváth Ágnes, majd hozzátette, hogy a vezetői attitűd, a kommunikáció minősége és az emberi támogatás hiánya könnyen felboríthatja a stabilitást. Ugyanakkor a váltási szándék mögött meghúzódó okok feltárása során fontos megkülönböztetni a pillanatnyi kiégést vagy a nyár utóérzését a valódi pozícióváltási vágytól. A szakember szerint a munkavállalónak felelőssége van abban, hogy feltegye magának a legfontosabb kérdéseket a jelenlegi helyzetéről, a megszerzett tudásáról és a jövőbeli céljairól, mielőtt hirtelen döntést hozna.
A munkaerőpiaci hozzáállást a generációs különbségek is alapvetően formálják. Az idősebb, úgynevezett baby boomer generáció tagjait leginkább a stabilitás és a kiszámíthatóság motiválja, így a merengéseik ellenére a mérleg serpenyőjében náluk a céghez fűződő hűség és a biztos jövőkép nyom többet a latban. Az X generáció tagjainál már megjelenik a karrierépítés vágya, de a családi háttér miatt a biztonság még mindig kiemelt szempont. Az Y generáció képviselői számára már elengedhetetlen a munka és a magánélet egyensúlya, valamint a vezetővel való emberi kapcsolódás, míg a legfiatalabb, Z generációs munkavállalók esetében a munka illeszkedik az élethez, nem pedig fordítva. Ők azok, akik a nem megfelelő körülmények közül vagy az érzelmi támogatás hiányában a legkönnyebben továbblépnek.
A munkaadók részéről a sikeres védekezés a szeptember-hatás ellen a tudatosságban rejlik. A megtartási stratégiát és a kulcsemberek beazonosítását nem az augusztusi időszakban kell elkezdeni, hanem ez egy folyamatos, felépített rendszert igényel. A cégeknek nem arra a kérdésre kell megtalálniuk a választ, hogy miként akadályozzák meg az elvágyódást, hanem arra, hogy egy külső piaci ajánlat esetén mi az a belső érték, amiért a munkavállaló mégis a maradást választaná. A pénzbeli juttatások mellett a rugalmasság, a jó munkahelyi légkör és az egyéni igények figyelembevétele mind-mind mérlegre kerül.
A szeptemberi impulzus-felmondások elkerülése érdekében a megalapozott karriertervezés elengedhetetlen. A gyerekkor óta belénk kódolt iskolai évkezdés felnőttkorban is pszichológiai küszöbként jelentkezik, de a hirtelen felindulásból hozott döntések ritkán vezetnek tartós sikerhez. Bizonytalanság esetén a független külső szakemberek és karriertanácsadók bevonása jelenthet segítséget, akik érzelmileg független szereplőként képesek rávilágítani a reális lehetőségekre, segítve mind az önismeretet, mind a helyes döntéshozatalt.
A Felvéve! legújabb adása elérhető a Spirit FM YouTUbe csatornáján!