Átfogó megoldások a magyarországi vízkrízisre: ideiglenes és végleges gátak jelenthetik a kiutat
A hőség, az aszály, a Duna rendkívül alacsony vízállása, valamint az áramellátásbiztonság kérdései kerültek a fókuszba a Spirit FM gazdasági műsorában.
A kialakult helyzetben a vízgazdálkodási problémák megszüntetésére és a hűtővízhiánnyal küzdő Paksi Atomerőmű zavartalan működésének biztosítására kínált szakmai alternatívákat Leel-Őssy Miklós nyugalmazott vízépítő mérnök.
A szakember eloszlatta azt a tévhitet, miszerint az osztrákok és a szlovákok elvennék a vizet Magyarországtól. Tény, hogy a szomszédos országokban duzzasztanak, ám a vízlépcsőkön áthaladó vízmennyiség változatlanul folyik tovább a Duna alsóbb szakaszai felé. A fő gondot az jelenti, hogy Magyarországon nincs megfelelő infrastruktúra a víz megtartására, így az óriási mennyiségben, hasznosítás nélkül távozik a déli határon Szerbia irányába. Paksnál jelenleg is jelentős vízmennyiség hagyja el az országot, miközben az aszályos időszakokban az utánpótlás mértéke messze elmarad a kívánatostól.
A Paks környékén fellépő hűtővízproblémák áthidalására a mérnök egy gyorsan kivitelezhető, ideiglenes megoldási javaslatot vázolt fel. Számításai szerint a folyó medrébe fektetett kőgát segítségével mindössze egy-két méteres vízszintemelkedést kellene elérni, amely már elegendő lenne a paksi gondok azonnali orvosolására. Ez a drasztikus, ám hatékony beavatkozás nem helikopteres szállításból, hanem éjjel-nappali műszakban dolgozó teherautókkal, kőforgalom segítségével nyolc-tíz nap alatt megvalósítható lenne. Egy ilyen ideiglenes kőgát feltöltődése csupán néhány napos kiesést jelentene a folyó alsóbb szakaszain, ezt követően a víz átbukna a gáton, a kritikus időszak elmúltával pedig a kiépített kőtorlaszt rakodógépekkel el lehetne bontani.
A vízszint növelése az erőmű hűtővizének felmelegedése ellen is védelmet nyújtana, hiszen a mélyebb vízrétegek sokkal nehezebben melegszenek át, mint a sekély folyószakaszok. A hosszan tartó szárazság a főváros ivóvízellátását biztosító csápkutakat is veszélyeztetheti, ha a vízgyűjtő területekről nem érkezik utánpótlás, ezért a duzzasztás Budapest környékén is biztonsági hálót jelentene.
A szakértő hangsúlyozta, hogy a végleges megoldást a folyó szakaszolása, vagyis a vízlépcsőrendszerek kiépítése jelentené. A német és osztrák Duna-szakaszon több tucat erőmű és duzzasztó működik egymásba érő rendszerben, ami garantálja az egyenletes vízszintet. A magyar szakaszon eredetileg tervezett három vízlépcső – Nagymarosnál, Budapest alatt és Mohács térségében – teljes megoldást nyújthatna a jelenlegi problémákra.
A probléma nem korlátozódik a Dunára, a Tiszán szintén hasonló a helyzet. Bár a folyón naponta óriási vízmennyiség folyik le, megfelelő duzzasztással a víz jelentős része megtartható lenne. Ez nemcsak a hajózhatóságot állítaná vissza, hanem a mezőgazdaság számára is létfontosságú víztartalékot képezne.
A vízgazdálkodás fejlesztésének első és legfontosabb lépéseként a korábban elhanyagolt, leépült csatornahálózatok azonnali rendbetételét jelölte meg a szakember. A megfelelő állapotú csatornák tennék lehetővé, hogy az esetlegesen érkező árhullámokat kiengedjék a mezőgazdasági területekre, ezzel hosszú távon biztosítva a talaj vízellátását és a termelés biztonságát.
Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube oldalán.
