Budapest leelőzte Bécset egy összevetésben

Navracsics Tibor miniszter minap azt mondta, hogy szerinte az uniós pénzek hiánya miatt nem biztos, hogy 2030-ig az öt legélhetőbb uniós ország közé fogunk tartozni. Ennek apropóján az országok fejlődési lehetőségeit boncolgatta Hont András és Németh Róbert vendégeikkel a Spirit FM Nagykép című műsorában.

Nincs élhetőség szerinti rangsor az országokról, a nemzetközi szervezetek nem mérnek ilyen kritérium szerint– kezdte Kiss Gábor Ferenc, fejlesztéspolitikai szakértő, aki szerint ilyen összevetésben 2030-ra az első öt helyet megcélozni megengedő vállalás volt Navracsics Tibortól. Úgy látja, hogy sokkal konkrétabb Nagy Márton miniszter vállalása, hogy 2030-ra Magyarország érje el az Európai Unió fejlettségi szintjének 90 százalékát, és a tagállami rangsorban a 15-ik helyet.

Felhívta a figyelmet egy 2004-es összevetésre: az EU-s csatlakozásunk idején Szlovénia és Csehország mögött Magyarország még a harmadik legfejlettebb csatlakozó közép-kelet-európai ország volt.

„Innen sikerül hátracsúsznunk, és most már csak Lettországot és Bulgáriát előzzük a térségben”– mutatott rá, és hozzátette, hogy most a 20-21-ik helyen vagyunk az EU-ban.

Egy másik mutatóval is érzékeltette Magyarország jelenlegi helyzetét: a háztartások esetében mért  egy főre jutó átlagos fogyasztáséval.  Az emberek életszínvonalának vizsgálatakor sokszor előkerül ez a mutató, mert kifejezi, hogy mekkora egy ország lakosságának a vásárlóereje, a fogyasztási hajlandósága. Ebben a mutatóban a legutóbbi 2021-es adatok alapján Magyarország egyedül Bulgáriát előzi– szögezte le az Enrawell csoport ügyvezetője.

Az Európai Unió 242 térséget rangsorol, ebben az összevetésben 2022-ben Budapest az EU 15-ik legfejlettebb térsége volt, míg Bécs nem került be az első húsz közé, „tehát ilyen értelemben utolértük, sőt le is előztük Ausztriát”– mondta Kiss Gábor Ferenc.

Ugyanakkor szerinte nagy probléma, hogy hat magyar vidéki régió sokkal kevésbé fejlett, mint az EU-s átlag: „Jelenleg Európa húsz legszegényebb térsége között három magyar régiót jegyzünk: Észak-Alföldet, Dél-Dunántúlt és Észak-Magyarországot. Ezek a térségek az elmúlt 20 évben nem voltak képesek kitörni”– hangsúlyozta, és szerinte ez az adat azt mutatja, hogy mennyire volt sikeres a vidékfelzárkóztatás.

Kiss Gábor Ferenc azt mondta, minden ciklusnak megvannak a maga lombkoronasétányai, melyek a rendszer problémáira világítanak rá: volt 40 centiméteres kilátó vagy a például ilyenek a tyukodi kilátók is. A gond pedig szerinte az, hogy nem a fenntartható, értelmes beruházásokra költünk, hanem csak az a cél, hogy elköltsük a forrásokat. Ez a mentalitás nem magyar sajátosság, több más uniós tagállam esetében is tapasztalta.

„A lehívás a politikai üzenet és a politikai sikertényező, de valójában ezzel egyszeri sikert lehet elérni, de ennél sokkal fontosabb lenne, hogy olyan beruházások valósuljanak meg, aminek tartós hatásai vannak”– hangsúlyozta.

Mint mondta, az EU alapvetően felnőttként kezeli a tagállamokat, és nem tud minden lombkoronasétány mellé ellenőrt állítani, a tagállamok feladata lenne a kontrollmechanizmusok beépítése. Az EU feladata, hogy meghatározza azokat a kereteket, amiben egy tagállam felhasználja a forrásokat.

Ha van egy hatalmas mennyiségű forrás, ami hirtelen rázuhan egy országra, az számos hátránnyal is járhat– állította. Például, hogy elindul a járadékvadászat, megnő a korrupció vagy nem azt nézzük, hogy mit kellene fejleszteni, hanem, mire van pályázat.

„Számos olyan tényező van, amiért ez a kincs nem áldás lesz, hanem átok”– összegzett Kiss Gábor Ferenc.

A műsorban megszólalt még Köves Alexandra, ökológiai közgazdász és Melegh Attila szociológus, demográfus is. A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: