Bűnelkövető fiatalok a rácsok mögött: mi a javítóintézetek valódi célja?

Magyarországon az elmúlt években megfigyelhető egy növekvő tendencia, mégpedig a gyermekkorú bűnelkövetések számának emelkedése, holott a médiamegjelenések nincsenek arányban a statisztikákkal.

Dr. Molnár Anna gyógypedagógus és kriminológus Vogyerák Anikó műsorvezetővel beszélgetett a Spirit FM Letöltendő című műsorában, és bár a közelmúltban sokat emlegetett Szőlő utcai intézetről nem esett szó, a javítóintézetek általános működését vitatták meg. Sokan korábban nem foglalkoztak vagy nem hallottak a javítóintézetekről, ezért az intézmény fogalmának tisztázása volt a beszélgetés kiindulópontja.

A szakember a fiatalkorúak igazságszolgáltatásától indult el, hiszen ez a rendszer a 18 éven aluli elkövetőkről és sértettekről is szól. Hazánkban 14 éves kortól büntethető valaki, és vonható büntetőjogi felelősségre, de bizonyos bűncselekményeknél, mint például az emberölés vagy a rablás minősített esetei, már 12 éves kortól is büntethető az illető. Őket gyermekkorúaknak hívjuk, és esetükben azt is vizsgálni kell, hogy rendelkeztek-e a bűncselekmény felismeréséhez szükséges belátással. A 14 és 18 év közöttiek a fiatalkorúak, akiknél a felnőttektől eltérő, de megtörténik a büntetőjogi felelősségre vonás.

Mivel a serdülőkor egy átmeneti időszak, máshogy kell bánni ezekkel a fiatalokkal az igazságszolgáltatás során, különösen a terheltekre, az elkövetőkre szorítkozva a javítóintézetek kapcsán. Egy gyermekkorú, vagyis egy 14 éven aluli személy csak és kizárólag javítóintézetbe kerülhet, míg 14 éves kortól akár büntetés-végrehajtási intézetbe, amit klasszikusan a fiatalkorúak börtönének szoktunk hívni. Bár mindkettő a büntető-igazságszolgáltatáshoz és a gyermekvédelemhez is tartozik, a javítóintézetbe és a börtönbe is bűncselekmény elkövetése miatt lehet bekerülni.

A javítóintézetek már nagyon régóta léteznek hazánkban, hiszen már az 1878-as évektől, a Csemegi Kódextől felmerült, hogy a fiatalkorúakkal máshogy kellene bánni a büntetőeljáráson belül. A javítóintézetek jelenlegi formájukban magukba foglalnak jogerős javítóintézeti nevelést, ami a letöltés része, valamint letartóztatást, amit köznyelvben előzetesnek hívunk, és a büntetőeljárás sikeressége érdekében fontos. A letartóztatás lehetősége fiatalkorúak számára 1996 óta létezik a javítóintézetben.

A gyermeket az igazságszolgáltatásban ugyanazok a jogosultságok illetik meg, mint a felnőttet, vagyis van jog a védelemhez és a jogsegélyhez. A más elbánás fogalma annyit jelent, hogy a felnőttekhez képest vannak kiegészítő többletlehetőségek, sőt kötelezettségek is a fiatalkorúaknál, mivel ők még fejlődésben vannak, és alakul az identitásuk. Ezért nagyon fontos, hogy minden eljárás a személyiségük fejlődését, és a társadalomba történő visszailleszkedésüket, azaz a reintegrációt szolgálja. Az egyéniesítés elvét is fontos megemlíteni, mert minden gyereknél mást jelent az egyéni szükséglet, így máshogy kell eljárni.

Magyarországon öt javítóintézet működik, ebből négy fiúknak, és egy a lányoknak, mely Rákospalotán található, és országos lefedettségű. Fiúintézetek vannak a Szőlő utcában, Nagykanizsán, Debrecenben és Aszódon. Az intézmények nem ugyanazt látják el, vannak egyprofilúak és többprofilúak. Például az Aszódi Intézet egyprofilú, csak jogerős nevelés folyik, a Szőlő utcában pedig csak letartóztatás. A Rákospalotai intézet többprofilú, ott van letartóztatás is, jogerős nevelés, speciális gyermekotthoni részleg és anya-gyermek részleg is. Az intézmények kisebb létszámúak, átlagos csoportban 12 fő, speciális csoportban pedig nyolc fő helyezhető el.

Az, hogy egy fiatal ilyen helyre kerül-e, nem bűncselekménytől függ, ugyanis a 14 éven aluliak javítóintézetbe kerülnek, bármit is követtek el, tehát 12 és 14 év közöttiek is lehetnek ott. Az intézeteken belül őket is el kell különíteni, amennyire lehet, az életkori elkülönítést alkalmazni kell. A bíró mérlegelése alapján dől el, hogy az adott fiatalkorú milyen intézetbe kerül. Azok kapnak javítóintézetet, akiknél a bíróság úgy ítéli meg, hogy az ott történő nevelés elég ahhoz, hogy a társadalomba visszailleszkedjenek, és csökkenthető legyen a bűnismétlés kockázata. Bármilyen típusú bűncselekménnyel be lehet kerülni, de általánosan a lopások és a rablások a legjellemzőbbek, főleg csoportos elkövetési alakzatban.

A szakember szerint a javítóintézet egy lehetséges eszköz a reintegrációra, de önmagában nem elégséges ahhoz, hogy átfogóan reagáljanak a fiatalkorú bűnelkövetésre. A fiatalkorú bűnelkövetés egy közösségi stratégia kell, hogy legyen, amiben a büntetőpolitika és más társpolitikák is jelen vannak, egészen a szülőknél történő beavatkozásig. A javítóintézetben rácsok, zsiliprendszerű kapuk vannak, riasztógomb a felnőtteknél, és koreográfiája van a mindennapoknak, például alakzatban vonulnak a fiatalok, és engedélyt kell kérni. Ez mind-mind kockázati alapon működik. Viszont ezek az elemek hasonlítanak a büntetés-végrehajtáshoz. A nevelési rész a gyermekvédelmi törvényből átemelt elemeket is tartalmaz, mert a javítóintézetekben ez a kettősség jelenik meg: bűnelkövetők vagy áldozatok, börtön vagy javítóintézet.

A bűnelkövetők két csoportra oszthatóak a Mofit-elmélet alapján. Az egyik a normális, fiatalkorra korlátozódó bűnelkövetés, ahol a fiatalok később felhagynak a bűnelkövetéssel. A másik az élethosszig tartó bűnelkövetés csoportja, akik hamarabb és intenzívebben, súlyosabban kezdték el a bűnelkövetést. Utóbbiaknál feltételezhető a hosszabb bűnelkövetői karrier, de 18 év alatt nem diagnosztizálnak személyiségzavarokat, és nem vonnak le messzemenő következtetéseket. A javítóintézetekben szegregáltan, bezárva, fiúk és lányok külön vannak, és az együttélés nehézségei mellett az intézeti létből fakadó nehézségek is terhelik őket. A serdülőkorra jellemző lázadás és kerettágítás szembesül a kényszerjelenléttel és a szűk keretekkel.

A javítóintézeti életben a befogadócsoportban elkülönítve, a bekerülés okozta krízis enyhítése és az intézeti szabályok elsajátítása a cél. Az általános részlegen, ahol a fiatalok már hosszabb ideje vannak, reggel 6 órakor van ébresztő, közös reggeli, majd iskola vagy szakképzés, illetve munkaterület (mosoda, varroda, kertészet), mivel magukat kell ellátniuk. Ebéd után a délelőtti műszak átadja a délutáni műszaknak a gyerekeket egy vizit során, ahol értékelik őket. Délután egyéni fejlesztésre mennek, pszichológushoz, vagy csoportos önismereti órákon, esetleg versmondóversenyre próbálnak. A folyamatos struktúra viselkedésmódosító hatással bír.

Az intézeteket reformálni lehet, mindig tud jobb lenni, például fokozatosan közelíteni lehetne a kinti világhoz. A szabadulásra való felkészítésnél, ha már ismert a szabadulás ideje, be lehet építeni fokozatokat, el lehet menni eltávozásra, viszont letartóztatásnál nem tudható, mikor szabadul a fiatal, így ott folyamatos a bizonytalanság. Mindenféle kognitív terápiás eszközt lehetne beépíteni, valamint az önkéntességen alapuló bevonódás is elképesztően fontos a viselkedésváltozás és a reintegráció szempontjából, még egy ilyen kényszerhelyzetben is.

Dr. Molnár Anna gyógypedagógusként, egy kriminálpedagógia kurzuson találkozott ezzel a világgal, ahol látta, hogy ha jól illesztik egymás mellé a pedagógiai eszközöket, azok hatása nagyon hamar érezhető. Bár ez a terület nem kecsegtet minden nap hatalmas sikerekkel, felemelő érzés, amikor a kemény álcát öltő fiatalok meg tudnak élni olyan gyerekkori helyzeteket, amiket korábban nem élhettek meg. Fontos, hogy a civilek kellő körültekintéssel és higgadtsággal álljanak a hírekhez, mert rengeteg olyan szakember van a javítóintézetekben, akik szakmai munkát végeznek, és azért dolgoznak, hogy a fiataloknak jobb jövő esélyét meg tudják mutatni.

A teljes adás visszanézhető a Spirit FM YouTube csatornáján.