Családi csapda és a láthatatlan válság: a kormány titokban írja át a gondoskodás jövőjét

Súlyos szemléletváltás zajlik a magyar társadalom mélyén, amelyről Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóján is csak a sorok között hallhattunk.

 Míg a miniszterelnök az egészségügybe áramló milliárdokkal és a dolgozók teljesítményével érvel, a valóságban egy tudatos „szómágia” segítségével kezdik elhúzni az állami védőhálót a legkiszolgáltatottabbak alól. Gregor Anikó szociológus a Spirit FM Több-kevesebb című műsorában rántotta le a leplet arról a folyamatról, amely során a szociálpolitika hagyományos fogalmát felváltja a „gondoskodáspolitika”, és amelynek célja az egyéni felelősség végletekig való feltolása.

A szociológus szerint nem csupán nyelvpolitikai játékról van szó, hanem a tudás alapjainak illiberális átalakításáról. Míg a szociálpolitika nemzetközileg bevett fogalma mögött az állam garanciális kötelezettségvállalása állt, az új, jellemzően egyházi felsőoktatásban megjelenő „gondoskodáspolitika” szak már az egyén felelősségét állítja a középpontba. Ez a filozófia köszön vissza az Alaptörvény módosításában is, amely kimondja: mindenki elsősorban önmagáért és családtagjaiért felelős. Ezzel a kormány egy potenciális generációk közötti konfliktust élez ki, hiszen a „szülőtartás” kötelezettségével olyan érzelmi és anyagi terheket ró a gyerekeire, amelyek sokszor méltatlan helyzetbe hozzák mind a gondozót, mind az ellátásra szoruló időset.

A gondozási válság ráadásul már nem csak a legszegényebbeket sújtja, hanem elérte a középosztályt is, aminek köszönhetően végre láthatóvá vált a probléma. A szociológus figyelmeztet: nem egy két évtized múlva bekövetkező katasztrófáról beszélünk, hanem a jelenről, ahol az intézményrendszer hiányosságai miatt idős emberek tömegei maradnak professzionális segítség nélkül a mindennapi szükségleteik kielégítésében. Az adórendszer is ezt a kettészakadást erősíti: akinek van elég pénze, az a magánszférában megvásárolja a méltóságteljes öregkort, akinek nincs, az pedig reménykedhet a családja erejében vagy az egyházak segítségében, miközben az állam egyre inkább hátralép.

A jelenlegi helyzet gyökerei a 35 évvel ezelőtti rendszerváltásig nyúlnak vissza, amikor az elitcsoportok a privatizáció és a nyugati minták követése közben feladták a szociális kérdések fontosságát. Gregor Anikó szerint a magyar társadalomnak és a politikai elitnek egyaránt őszinte önvizsgálatra lenne szüksége, hogy eldöntsék: milyen ideális együttélési formákat képzelünk el. A szociológus szerint most jött el a pillanat, amikor a rendszerváltó hangulat közepette el kellene kezdeni gondolkodni azon, hogyan szervezhető újjá a közösség úgy, hogy az emberi méltóság és a szolidaritás ne csak üres szlogen, hanem a társadalompolitika valódi alapja legyen.