Digitális illúziók és a belső csend elvesztése: miért fáradunk bele a kényelembe?

A Spirit FM Magenta Podcast című műsorában Tari Annamária klinikai pszichológus és pszichoanalitikus segítségével Mészégető Marcsi és Mantz László műsorvezetők arra a modern dilemmára keresték a választ, hogy miért érezzük magunkat egyre feszültebbnek és magányosabbnak egy olyan világban, amely elvileg minden kényelmet biztosít számunkra.

Bár a technológia soha nem látott mennyiségű ingert és azonnali örömforrást kínál, az emberi idegrendszer és a személyiség alapvetően egy jóval lassabb ritmusra van kalibrálva. A felgyorsult élet tempója miatt elmosódnak a maradandó emlékek, és a pillanatok futó élménnyé halványulnak. A 21. század egyik legnagyobb tévképzete, hogy az érzéseket és a minőségi létezést is be lehet kebelezni gyorsított üzemmódban.

A fogyasztói társadalom elvárásai és az információtechnológia robbanása együttesen egy olyan mókuskerékbe hajszolják a mai embert, ahol a vágyak és az illúziók száma megsokszorozódik. Ebben a környezetben a valódi boldogság alapjait jelentő emberi kapcsolatok és a szociális tőke háttérbe szorulnak. Az egyén lelki egyensúlyához elengedhetetlen lenne a korai életévek biztonsága, a mentalizáció és egy érzelmileg elérhető családi háttér, amely védőfalak helyett a világ felé való megnyílást tanítja meg. Ezzel szemben a digitális jelenlét hatására állandó impulzuskeresésben élünk, ami szorongást szül, ha a stimuláció éppen alábbhagy. A folyamatos online jelenlét és a közösségi média felületei a felnőtteket is infantilizálódásra, valamint folyamatos utánzásra késztetik, ami természetes fejlődés helyett egy pszichés műterméket eredményez.

A beszélgetés rávilágított arra a paradoxonra, hogy miközben a tökéletes élet, a tökéletes munkahely vagy éppen a tökéletes párkapcsolat illúzióját kergetjük a digitális térben, elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal. A pszichológus kiemelte az „elég jó” fogalmának fontosságát a perfekcionizmussal szemben. Az okostelefonok optimalizált felületein árván tükröződő világ csalóka, mert a valódi szép sohasem sima, annak textúrája, hibái és mélysége van. A digitális eszközök használata ráadásul alapvető készségeink eltopulásához vezet. Ha mindent kiszervezünk a technológiának, legyen szó akár a tájékozódásról vagy a gondolkodásról, teljesen kiszolgáltatottá és függővé válunk.

Az unalomtól való félelem ma már szinte népbetegség, mivel az unalom fogalma összekeveredett a szorongást keltő belső ürességérzéssel. Pedig az unalom, a csendes magány és a céltalan reflexió régen a kreativitás, a fantázia és az idegrendszeri pihenés legfőbb forrása volt. A folyamatos ingeráradat teljesen tönkretette a monotóniatűrést, így az emberek még egy filmet sem képesek végignézni a telefonjuk nyomkodása nélkül. Ez a fajta digitális függőség a legfiatalabb generációknál már komoly fejlődési és beszédproblémákat, valamint szociális elszigetelődést okoz, amiért a szülők által nyújtott digitális cumi és digitális póráz a felelős.

A modern élet divatos fogalmai, mint az „énidő” vagy a mindfulness, sokszor csak újabb kötelező órarendi elemekké válnak, amelyeket ráadásul gyakran túlzó trendnarratívákkal, tévesen diagnosztizált kiégésekkel vagy depresszióval azonosítunk ahelyett, hogy a hétköznapi, valódi megélésekre fókuszálnánk. A megoldást és a kiutat nem a mesterségesen elkülönített időszeletek jelentik, hanem a lassulás, valamint az ismétlődő, kétkezi cselekvésekhez való visszatérés, amelyek strukturálják a napot és értelmet adnak a létnek. Az idegrendszerünknek a túléléshez és az újjáépüléshez most leginkább tudatos leállásra, valódi kulturális élményekre, például komolyzene hallgatására, valamint rendszeres testmozgásra és igazi, mély emberi kapcsolódásokra van szüksége.

Teljes beszélgetés elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.