Az ibériai áramkimaradás tanulságai és az orosz gázfüggőség valódi problematikája: komoly kihívások előtt a világ
A Spirit FM Generátor című műsorában Aszódi Attila, a BME Természettudományi Karának dékánja elemezte a 2025. áprilisi, mintegy hatvanmillió fogyasztót érintő ibériai áramkimaradás okait és súlyos tanulságait, rávilágítva, hogy a forgó tartalékok hiánya, a földrajzi adottságok és a megújulók megnövekedett aránya hogyan vezetett a rendszerszintű összeomláshoz, de a beszélgetés kitért az európai energiastratégia jelenlegi, geopolitikai kihívásaira is, hiszen a nagymértékű nap- és szélenergia által okozott ingadozásokat eredetileg orosz forrású földgázzal tervezték kiegyenlíteni, aminek megszűnése tovább feszíti a rendszer stabilitását.
A rendszer-összeomlás okai és a forgó tartalék hiánya
A szakértők szerint a spanyol-portugál villamosenergia-rendszerben azon a napon nem volt elegendő úgynevezett forgó tartalék, amely a frekvencia szabályozásában játszik fontos szerepet, és ez jelentős feszültségingadozásokhoz vezetett. Amikor egy-egy termelő kiesett, ez a hatás kaszkádszerűen terjedt tovább, hatalmas hálózati üzemzavart okozva az egész félszigeten, aminek következtében ipari üzemek és háztartások is órákra áram nélkül maradtak. Fontos megjegyezni, hogy bár a spanyol rendszerben részleges volt a leállás, addig a portugál rendszer teljes egészében leállt. A helyzetet azonban viszonylag gyorsan, már másnapra helyre tudták állítani.
A földrajzi helyzet és a megújulók szerepe
Az ibériai-félsziget az európai villamosenergia-rendszerben tulajdonképpen egy zsákutca, mert mindössze négy vezetéken és egy egyenáramú kapcsolaton keresztül kötődik a francia rendszerhez, és egy korlátozott kapacitású tenger alatti kábelen Afrikához. Ez a kevésbé integrált helyzet hozzájárult ahhoz, hogy a súlyos üzemzavar ilyen léptéket öltsön, mert nehezen tudtak kívülről segítséget kapni.
A spanyol villamosenergia-rendszerben mintegy 120 ezer megawattnyi beépített kapacitás van, aminek a fele hagyományos erőmű, negyede naperőmű és negyede szélenergia. A portugál rendszerben húsz ezer megawattnyi kapacitás van, ami elsősorban megújulókból áll. Az időjárásfüggő megújulók ingadozó termelése és a rendszerszabályozásban való korlátozott részvételük szintén nagy kockázatot jelentett a rendszer stabilitására.
Előjelek és operátor hiba
A nyilvánosságra hozott adatok alapján voltak előjelei ennek a típusú problémának, mert megnövekedett a túlfeszültséggel jellemezhető időszakok gyakorisága a rendszerben, ami a túl nagy betáplálásra utal. A szabályozás szerint ilyen esetekben a feszültségingadozások kiküszöbölésére nem a megújulókat, hanem a hagyományos erőműveket vették ki a rendszerből. Ez azonban egy másik problémát okozott: kevesebb forgó tömeg maradt a rendszerben, ami gyengítette a frekvenciaszabályozás hatékonyságát és kiszolgáltatottabbá tette a rendszert a tranziens helyzeteknek.
A vizsgálati jelentés szerint a rendszerirányító észrevette az elégtelen forgó tartalékot és intézkedett is gázerőművek beléptetéséről, de nem a megfelelő sebességgel tette ezt meg, mert a rendszer még azelőtt összeomlott, hogy az intézkedések hatni tudtak volna. A rendszerirányító a szivattyús tározós erőművek beavatkozása helyett a gázturbinás erőműveket akarta elindítani, ami a rossz döntéshozatalhoz és a késlekedéshez is hozzájárult.
Miért nem terjedt tovább az üzemzavar?
Az üzemzavar éppen annak köszönhetően nem terjedt tovább egész Európára, ami hozzájárult a keletkezéséhez: az Ibériai-félsziget zsákutcaszerű elhelyezkedése. A védelmek ugyanis lekapcsolták a határmetszeti kapacitásokat Spanyolország és Portugália között, ami megvédte a francia, így az egész európai rendszert is a zavar átterjedésétől. A francia rendszer ezután gyorsan és hatékonyan segített az ellátás helyreállításában a félszigeten.
Felelősség és a magyar tanulságok
Az ilyen nagyméretű ipari zavarok mögött általában komplex okok állnak, így egyetlen főbűnöst sem lehet kikiáltani. Felelőssége van az energiastratégiát megalkotóknak, ami nem vette figyelembe kellőképpen a műszaki realitásokat, de a rendszerirányítónak is, ami nem érzékelte a kellő veszélyt és operatív hibákat vétett, valamint a szabályozóknak, mert a megújulóknak nem kellett részt venniük a frekvencia- és feszültségszabályozásban.
Magyarországon is előfordult már, hogy a napenergia betáplálása akár száz százalék fölötti is lehet a rendszerterheléshez képest, ami azt jelenti, hogy napközben szinte csak megújuló fedezi az igényeket. Ez azonban a spanyol esethez hasonlóan azt jelenti, hogy nincs elegendő forgó tartalék a rendszerben, és az inercia hiánya miatt nem szabályozható megfelelően. A magyar rendszer szerencséje a szervesebb integráltság az európai rendszerben és az összes szomszédos országhoz való kapcsolódás, ami segíthet a helyzetek kezelésében, de a stabilitást biztosító konvencionális kapacitásokra feltétlenül szükség van a jövőben is.
Az orosz gázfüggőség és az energiastratégia kockázatai
Az energiarendszer stabilitását vizsgáló szakértők különösen aggódnak az európai energiastratégia jelenlegi kihívásai miatt. Az energiastratégia ugyanis hosszú távon arra alapozott, hogy a nagymértékű nap- és szélenergia alkalmazása esetén a kiegyenlítést földgáz alapon valósítják meg, amelynek jelentős része Oroszországból származott volna.
Ezt a stratégiát azonban gyökeresen átírta az ukrán–orosz háború kirobbanása és az orosz fosszilis energiahordozó importról való európai leválás szándéka. Mivel a földgáz jelentős része már nem érkezik Oroszországból, egy kiélezett helyzet jön létre, amelyben a rendszer stabilitásának műszaki feltételei nem biztosíthatóak. A földgáz hiánya és árának emelkedése ugyanis hozzájárul a villamos energia árának növekedéséhez és a rendszer egészének bizonytalanságához.
A megújulók fejlesztése mellett további intézkedésekre van szükség, mert a folyamatos ellátás tisztán napi szénenergiával nem biztosítható- hangsúlyozta az adásban Aszódi Attila.
A teljes adás visszanézhető a Spirit FM YouTube csatornáján.
