Hatalmas jellem kis testben: minden, amit a tacskókról tudni érdemes

A Spirit FM Adj esélyt! című műsorának legutóbbi adása egy rendkívül népszerű, mégis sok tévhittel övezett kutyafajtát, a tacskót állította a középpontba.

Tótpeti Lili műsorvezető Korózs Gáborral, a Magyar Tacskótenyésztők Egyesületének elnökével beszélgetett erről a különleges „szőnyegcirkálóról”, aki rövid lábai és hosszú teste ellenére óriási önbizalommal és karakterrel rendelkezik. A szakértő rávilágított, hogy a tacskó sikere éppen ebben a sokoldalúságban rejlik, hiszen a gyerekektől az idősekig, a sportos életmódot kedvelőktől a vadászokig mindenki mellé képes hűséges társként alkalmazkodni.

A fajta története egészen a római korig nyúlik vissza, ám a mai értelemben vett tudatos tenyésztés nagyjából 180 évvel ezelőtt indult el német nyelvterületen. Eredetileg kotorékebnek szánták őket, feladatuk a föld alatti üregekben élő vadak felkutatása volt. Ez a több évszázados genetikai örökség a mai napig tetten érhető a városi kedvencekben is. Bár sokan úgy vélik, a tacskó egygazdás és makacs kutya, a szakember finomította ezt a képet. Elmondása szerint a tacskó valójában egy társasági kopó, aki minden gondoskodó kezet elfogad, „makacssága” pedig inkább erős jelleméből és kiváló kombinációs készségéből fakad. Taníthatósága kifejezetten jó, ami a modern városi környezetben elengedhetetlen a biztonságos együttéléshez.

A beszélgetés során tisztázták a tacskók változatos típusait is. A fajtának három mérete létezik: a normál, a törpe és a legkisebb, a nyúlász vagy kaninken változat. Ezekhez háromféle szőrtípus társul: az ősi rövid szőrű, a spániel felmenőkkel rendelkező, selymes hosszú szőrű, valamint a terrieres jegyeket hordozó szálkás szőrű. Ez utóbbit a köznyelvben gyakran tévesen drótszőrűnek nevezik. A színek tekintetében a hagyományos fekete-cser, vörös és barna mellett ma igen divatos a foltos, úgynevezett tigger változat is. A tenyésztő azonban óva intett a felelőtlen színgazdálkodástól, hangsúlyozva, hogy a kék vagy fehér színváltozatok gyakran súlyos genetikai defekteket és egészségügyi kockázatokat hordoznak.

A fajta egészségével kapcsolatban elkerülhetetlenül szóba került az úgynevezett tacskóbénulás. Korózs Gábor hangsúlyozta, hogy ez valójában egy gerincsérv, amely nem kizárólag a tacskók sajátja, hanem minden hosszú törzsű kutyát érinthet. A probléma megelőzhető tudatos tenyésztéssel és felelős tartással. Kiemelte, hogy a modern életmód, például a kanapéról való gyakori leugrálás vagy a sok lépcsőzés olyan természetellenes megterhelést jelent a kutya gerincének, amely idővel betegséghez vezethet. Éppen ezért fontos a gazdák odafigyelése és a mozgás tudatos irányítása.

Zárásként elhangzott, hogy a tacskó kiváló választás kezdő kutyatartóknak is, mivel megtanít a felelősségre, és nincsenek szélsőséges viselkedési zavarai. Ez a „kis Napóleon” egy igazi arany középút az állatvilágban: egészséges, jól alkalmazkodik az időjáráshoz, és bár jelzőkutyaként néha hangos lehet, sosem ugat oktalanul. Aki egy ilyen karakán, mély érzésű és hűséges társat választ, az egy életre szóló szerelmet köt ezzel a különleges fajtával.