Határokon átívelő szülői konfliktusok: a jogellenes gyermekelvitel pszichológiai és jogi útvesztői
Ez a fogalom nem csupán egy rideg jogi terminus, hanem súlyos családi tragédiákat és bonyolult bírósági eljárásokat takar. Jogellenes elvitelről akkor beszélünk, ha az egyik szülő a másik fél felügyeleti jogát megsértve, önkényesen, a tartós letelepedés szándékával külföldre viszi a közös gyermeket, vagy ott visszatartja őt anélkül, hogy ehhez a másik szülő hozzájárult volna, vagy erre hatósági engedélye lenne.
Dr. Murányi Fanni kutatása rávilágított, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem csak vegyes házasságoknál fordul elő ez a jelenség. A statisztikák szerint az esetek jelentős részében azonos állampolgárságú, például magyar-magyar párok érintettek, akik korábban külföldön alapítottak otthont. Míg a nemzetközi szabályozás hetvenes-nyolcvanas évekbeli megszületésekor még jellemzően az édesapák voltak az elkövők, mára ez a tendencia megfordult: napjainkban az esetek többségében az édesanyák hozzák haza önkényesen a gyermeket, gyakran abban a hiszemben, hogy saját származási országukba való visszatérésükkel a gyermek számára is a legjobb megoldást választják.
A nemzetközi jogi keretet az 1980-as Hágai Egyezmény biztosítja, amelyhez már több mint száz ország csatlakozott. Az egyezmény alapvető célkitűzése a gyermek visszajuttatása a „szokásos tartózkodási helyére”, abból az elvből kiindulva, hogy a gyermek érdeke a megszokott környezetének, szocializációjának és gyökereinek megőrzése. Ez azonban nem automatikus folyamat. A bíróság minden esetben mérlegeli, hogy fennállnak-e olyan kivételes körülmények, amelyek miatt a visszavitel megtagadható. Ilyen lehet például, ha a gyermek fizikai vagy lelki károsodásnak lenne kitéve, vagy ha egy már ítélőképes korú gyermek határozottan ellenzi a visszatérést.
A magyarországi eljárásokban a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) rendelkezik kizárólagos illetékességgel. A bíráknak rendkívül nehéz dolguk van, hiszen ezek az ügyek soronkívüliséget élveznek, és ideális esetben hat hét alatt döntést kell hozniuk. Ebbe a szűk időkeretbe kell beleférnie a gyermek meghallgatásának is, amely központi eleme az eljárásnak. A szakértő kutatása szerint a bírói gyakorlat változó: van, aki a barátságosabb gyermekmeghallgató szobát preferálja, míg más szerint a nagyobb gyerekeknek tartást adhat a hivatalos tárgyalótermi környezet. A legfőbb dilemmát az jelenti, amikor a gyermek olyan fontos információt oszt meg, amelyet nem szeretne a jegyzőkönyvben rögzíteni, vagy amikor a szülőknek átadott vallomás utólagos nyomásgyakorlást eredményezhet a családon belül.
A jövőbeli fejlődési irányok egyértelműen a gyermekbarát igazságszolgáltatás felé mutatnak. Dr. Murányi Fanni hangsúlyozta, hogy nagy igény mutatkozik olyan segítő szakemberek bevonására, akik hídként funkcionálnak a bíróság és a gyermek között. Nemzetközi példák, mint a holland modell, már alkalmaznak olyan képviselőket, akik felkészítik a gyermeket az eljárásra, elmagyarázzák neki a döntést az ő nyelvén, és segítik a bíró munkáját a gyermek valódi akaratának feltérképezésében. Egy ilyen rendszer implementálása Magyarországon is jelentősen enyhíthetné az amúgy is traumatizált gyermekekre nehezedő terheket.
Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.
