Ketyegő órák és vörös vonalak: Trump, Putyin és a Hormuzi-szoros nyári csapdahelyzete

Az Amerikai Egyesült Államok és Irán közötti feszültség újabb fejezetéhez érkezett.

Tarjányi Péter rámutatott, hogy az idő nemcsak Teherán, hanem Donald Trump amerikai elnök számára is ketyeg. Trump agresszív, kibillentésre építő tárgyalási taktikáját ma már Moszkvában és Pekingben is jól ismerik a diplomaták és a pszichológusok, így az korábbi hatásosságából veszített. Irán nem ijedt meg a katonai demonstrációktól, és a behódolás helyett a küzdelmet választotta.

Közben a közelgő novemberi félidős választások miatt az amerikai adminisztrációnak sürgősen eredményeket kellene felmutatnia. A történelem, például Afganisztán vagy Irak lerohanása, arra tanít, hogy a Közel-Keleten rendkívül könnyű belesétálni egy válságba, de abból kijönni annál nehezebb. Trump két rossz lehetőség előtt áll: vagy belátja, hogy nem tud mit kezdeni Teheránnal, ami politikai bukás, vagy Izraellel közösen egy újabb fegyveres csapássorozatot indít, aminek a kimenetele teljesen bizonytalan.

A helyzetet bonyolítja, hogy a pekingi egyeztetések során a kínai vezetés nem volt hajlandó nyomást gyakorolni Iránra. Bár felmerült egy olyan áthidaló megoldás, amely szerint Teherán húsz évre lemondana a katonai célú nukleáris fejlesztésekről, az amerikai elnök ezt elutasította, mivel a megállapodás nem adott választ a már meglévő, dúsított uránium sorsára, és a szankciók feloldásával Irán lélegzetvételhez jutott volna.

Kilenc év után először látogatott amerikai elnök Kínába. Bár a tény, hogy a két szuperhatalom egyáltalán szóba állt egymással, pozitív jelzés az elhidegült kelet-nyugati kapcsolatokban, valódi áttörést nem hozott a találkozó. A gazdasági kérdésekben Peking leginkább csak politikai szándéknyilatkozatokat tett. Bár felmerült egy hatalmas Boeing repülőgép-vásárlási üzlet lehetősége, ez egyelőre csak az elgondolkodás szintjén maradt. A vámháború kiújulásának veszélye sem múlt el, csupán időlegesen stabilizálódott.

A két hatalom kölcsönösen fogva tartja egymást a gazdasági ellátási láncokon keresztül, ami különösen igaz a ritka földfémek kérdésére. Kína az elmúlt évtizedekben szisztematikusan megszerezte az afrikai bányák tulajdonjogát, és kiépítette a high-tech iparhoz, az informatikához és a haditechnikához elengedhetetlen gyártási folyamatokat, amelyeket a Nyugat korábban kiszervezett Ázsiába.

A politikai egyeztetések legkeményebb pontja Tajvan ügye volt. Hszi Csin-ping kínai elnök felidézte a Thuküdidész-csapdát, utalva az ókori Spárta és Athén háborújára, figyelmeztetve Washingtont, hogy a felemelkedő Kína miatti amerikai idegesség globális katasztrófához vezethet. Peking egyértelmű vörös vonalat húzott: Tajvan nem lehet független. A kínai elnök történelmi örökségének tekinti a sziget visszatérését. Kína határozottan kérte a Tajvannak szánt tizennégymilliárd dolláros amerikai katonai segélycsomag leállítását, amelyet Trump egyelőre tudatosan lebegtet, bizonytalanságban tartva mind Pekinget, mind a védelméért aggódó Tajvant.

A globális háborús háromszögelés következő állomásaként Vlagyimir Putyin orosz elnök is Kínába látogat. Tarjányi Péter szerint Trump és Putyin között a kínai elnök közvetítésével biztosan zajlik egyfajta üzenetváltás a válságövezetek, így Ukrajna jövőjéről is, ami joggal teszi idegessé Európát.

Oroszország komoly belső feszültségekkel küzd, mivel az ukrán dróntámadások és a moszkvai repülőtér, valamint az olajterminálok lángolása miatt a lakosság számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a "különleges hadművelet" valójában egy kiterjedt háború. A katonai kezdeményezés a drónháború terén Ukrajna oldalára került, amely a mesterséges intelligencia és a modern informatika segítségével huszonegyedik századi védelmi rendszert épített ki.

A szakértő arra figyelmeztetett, hogy a nyári hadműveletek során az orosz élőerős áttörési kísérletek akár százezres nagyságrendű veszteségeket is eredményezhetnek. Ez a hatalmas társadalmi teher, valamint a Putyin környezetében elindított tisztogatások feszültséget szülnek az oligarchák körében. Az orosz elit egy része már egy esetleges új vezető személyén töpreng, ami Moszkvában mindig belső puccsveszélyt vagy komoly megtorlást vetít előre. Putyin emiatt most egyértelműen a gyors megállapodásban és a tűzszünetben érdekelt, és kérdéses, hogy kap-e olyan távol-keleti, például észak-koreai támogatást, amely megváltoztathatja a háború menetét. Ha nem érkezik radikális külső segítség, 2026 végére esély mutatkozik egy fegyvernyugvásra.

A beszélgetés kitért Kuba és a karibi térség helyzetére is, ahol az Egyesült Államok részéről szisztematikus gazdasági és politikai fojtogatás látható. Kuba gazdasági és katonai rendszere az évtizedek alatt elerodálódott, és a korábbi szövetségesek sem tudnak vagy akarnak segítséget nyújtani. Az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio kubai származása révén személyesen is elkötelezett a kubai rezsim megdöntése mellett. Trump a félidős választások előtt egy Venezuelához hasonló, gyors sikert szeretne felmutatni. Az amerikai hatóságok már építik azt a jogi és pszichés hátteret, amely egy esetleges katonai vagy különleges művelet indokaként szolgálhat a kubai vezetéssel szemben.

Eközben az Egyesült Államoknak újabb frontokon kell helytállnia. Az Iszlám Állam afrikai vezetőjének likvidálásával Washington jelezte, hogy vissza kíván térni az afrikai kontinensre, amelyet gazdaságilag jelenleg Kína és Oroszország dominál. A Száhel-övezetben izzó feszültségek és a terrorveszély miatt fennáll a kockázata annak, hogy a jövő év elejére egy újabb humanitárius katasztrófa és egy komoly migrációs hullám indul el Európa felé.

A szakértő összefoglalója szerint a legsúlyosabb és legközvetlenebb globális veszélyt a Hormuzi-szoros feszültsége jelenti. Ha a válság katonai összecsapásig eszkalálódik, az üzemanyaghiány és a szállítási láncok megszakadása miatt a nemzetközi turizmus, a mezőgazdaság, és végül az európai, így a magyarországi benzinkutak ellátása is komoly ársokkot szenvedhet el az ősz folyamán.

A teljes beszélgetés elérhető a Spirit FM YouTUbe csatornáján.