Belföld

Láthatatlan falak és a reintegráció nehézségei a börtönök mélyén

Hirdetés

Magyarországon jelenleg harminc büntetés-végrehajtási intézet működik, ahol egy adott napon átlagosan tizenkilencezer embert tartanak fogva, és évente csaknem negyvenezer fő fordul meg ebben a zárt rendszerben, ami a becslések szerint közvetve több mint százötvenezer hozzátartozót, köztük ötvenezer gyermeket érint.

A javítóintézetek és a fiatalkorúak börtöne közötti különbségtétel alapvető fontosságú, hiszen míg előbbi nevelési célú intézmény, utóbbi a büntetés-végrehajtási rendszer szigorú szabályai szerint működik. Bár elméletileg a fiatalokat el kellene különíteni a felnőtt elkövetőktől, a gyakorlatban a börtönök nem minden esetben profiltiszták, így előfordul, hogy fiatalkorúak nem csak a tököli intézetben kapnak elhelyezést. A rendelkezésre álló adatok szerint a nevelési és reszocializációs tevékenység meglehetősen alacsony intenzitással zajlik, amit jól mutat az a tény, hogy a fogvatartott fiatalok csaknem fele semmilyen oktatásban vagy munkáltatásban nem vesz részt.

A börtönviszonyok átláthatósága és kutathatósága az utóbbi években jelentősen romlott, mivel a Magyar Helsinki Bizottság több mint két évtizeden át működő monitorozó programját 2017-ben egyoldalúan felmondta a büntetés-végrehajtás. Ez a váltás egy olyan ideológiát tükröz, amely szerint a civil jelenlét kockázatot jelent, így a rendszer megpróbálja önállóan, külső kontroll nélkül megoldani a feladatait. Nemzetközi tapasztalatok azonban azt igazolják, hogy a külvilágtól teljesen elzárt világban nem valósulhat meg hatékonyan a reintegráció, amelynek célja az lenne, hogy az elítéltek jobb állapotban kerüljenek ki az intézményből, mint ahogyan oda bekerültek.

Az emberi jogi minimumok betartatása minden uniós tagállam számára kötelező, mivel az Európa Tanács alapelvei tiltják a kínzást, valamint a kegyetlen és megalázó bánásmódot. Bár az állami szervek, például a büntetés-végrehajtási ügyész vagy az alapvető jogok biztosa hivatottak a törvényesség felügyeletére, ezek függetlensége és hatékonysága gyakran kérdéses a hierarchikus felépítés és a politikai nyomás miatt. A külső, független ellenőrzés hiányában a valós körülmények nehezebben ismerhetők fel, hiszen a bejelentett látogatások során gyakran csak a felszínt és a mintaórákat mutatják meg az ellenőröknek.

A magyar börtönrendszert sújtó rendszerszintű probléma a túlzsúfoltság is, amely miatt az Emberi Jogok Európai Bírósága már több ízben elmarasztalta az államot. Érdekes jelenség, hogy a börtönpopuláció a csökkenő lakosságszám ellenére is növekszik, amiben szerepet játszik a rendpárti szemlélet és az is, hogy sokan szabálysértési bírságok meg nem fizetése miatt kerülnek rács mögé. Hiába épültek új, modern férőhelyek, a szakpolitikai váltás és a támogatási rendszerek összehangolása nélkül a börtönök továbbra is telítettek maradnak, miközben a fogvatartottak gyakran érezhetik magukat kiszolgáltatottnak a jogaik érvényesítése során.

A teljes adás visszanézhető a Spirit FM YouTube csatornáján.

Hirdetés
Hirdetés