"Meg akartam járni a poklot, és megkaptam" - egy bántalmazó kapcsolat története
Sziládi Orsi nevét és arcát vállalva írta meg teljes történetét egy évekig tartó abúzusnak - amiből végül ki tudott menekülni. De amit addig átélt, azt senki sem kívánja magának. Erről beszélt most Köböl Anitának a Spirit FM #nofilter című műsorában.
Arra a kérdésre, talált-e választ arra, honnan jöhetett az életébe egy bántalmazó fél, azt mondta: kapizsgál már ezt-azt, az önértékelési problémái, a megfelelési kényszere tarthatta benne ebbe a helyzetbe, és innen indulhatott ki. Szerinte külső szemlélőként szép családból jön, ami hiányosságként felróható volt, hogy gyerekként őt és testvéreit keveset dicsérték, de akkoriban általánosságban ez nem volt jellemző, azóta viszont fejlődtek ebben a szülei. Már kiskorában is meg akart felelni, mint fogalmazott, "magát ostorozta" egy rossz iskolai teljesítmény miatt is.
Történetét elsősorban a gyógyulásáért írta le, eleinte nem is akarta kiadni, de aztán úgy érezte, másokon is segíteni szeretne. Felidézte, írás közben egyre több emlék tört fel benne, olyasmik is, amelyek a hétköznapokban nem voltak jelen.
Bántalmazó kapcsolata előtt volt egy hétéves, teljesen normális kapcsolata. Mint mondta, édesapja kedves, visszafogott ember, sosem bántotta őket, első párja is ilyen volt, aztán jött az új partner: amikor összejöttek, Orsolya egyedül érezte magát, szerinte könnyen belekerülhetett egy olyan helyzetbe, ahol eleinte úgy tűnt, támogatást kap.
"Amikor elkezdett bántani, akkor felmentettem, meg eleinte még elnézést kért, mintha egy hirtelen, véletlen dolog történne, ami nem is tudja, hogy jött ki belőle" - fogalmazott, hozzátéve: aztán ez ismétlődött újra és újra.
Azóta sok minden feloldódott benne, de vannak még nyomai a bántalmazásnak: ha férje kicsit felemeli a hangját, akár valaki más felé, ő azonnal bezárkózik, de utána persze rájön: férje nem fogja bántani. A bántalmazó kapcsolat óta már hét év eltelt, de a zsigeri ösztönök néha még mindig előtörnek.
Bántalmazásáról senkinek nem beszélt, ismerőseitől elszigetelődött abban az időszakban, családjához ritkán járt haza. Édesanyjának voltak óvatos észrevételei, de akkor még jobban eltávolodott tőle, mert akkor még nem volt abban a fázisban, hogy ezt észrevegye vagy ki tudjon lépni ebből.
"Meg akartam járni a poklot, és megkaptam" - fogalmazott.
Miért?
Hivatkozás másolásaA fáradtság is benne tart ebben a kapcsolatban, és az, hogy a bántalmazó nélkül az ember azt érzi: ő semmi - fogalmazott Orsolya.
Tapasztó Orsi mentálhigiénés szakember az adásban azt mondta: ennek nagyon bonyolult a pszichológiája, egy kívülálló dühöt érezhet, nem érti, az áldozat miért nem száll ki. Egy ilyen függési kapcsolatot szinte lehetetlen egy kívülállónak átérezni, sokan azt hiszik, aki bántalmazott, az ezt gyerekkorából hozza magával - sokszor persze ez történik, de nem mindig: egy önértékelési probléma is vezethet egy ilyen kapcsolathoz.
Sziládi Orsi hozzátette: őt magát is dühíti, amikor visszaolvassa történetét. Sokszor szintén dühöt kap visszajelzésként, dühösek a bántalmazójára, de rá is, amiért nem tudott kiszállni, ezt azonban nem érzi áldozathibáztatásnak, hiszen mint fogalmaz, ezt ő akarta magának.
Tapasztó Orsi szerint sem áldozathibáztatás ez, nem olyan, mint mikor egy megerőszakolt nőnek azt mondják: "mert biztos úgy voltál felöltözve". Mint mondta, a csapatszellem, a félelemérzés ilyenkor jellemző, a bullying esetében is sokszor ezt lehet látni: félünk elsőként fellépni egy bántalmazó ellen.
