Modellváltás után irányváltás: a Corvinus oktatói az alapítványi rendszer megszüntetését követelik

A Spirit FM Több-kevesebb című gazdasági magazinjában Rónai Egon műsorvezető a Budapesti Corvinus Egyetemen kialakult feszült helyzetről beszélgetett Toronyai Gáborral, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete helyi elnökével.

A műsorban elhangzott, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatóinak korábbi kiállása után most a Corvinus munkatársai folytatják a sort. Már száznyolcvan aláírásnál tart az a kezdeményezés, amelyet a négyszázötven fős oktatói gárda jelentős része támogat, és amely a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi működés megszüntetését, valamint az egyetemi autonómia teljes körű helyreállítását követeli.

A vitatott struktúrát elsőként a Corvinus esetében vezették be kétezer-tizenkilencben. A szakszervezeti vezető kifejtette, hogy az eredetileg magánvagyonok kezelésére és örökítésére kitalált jogi formát a kormányzat közpénzekre és közvagyonra alkalmazta. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az alapítói jogokat megkapó kuratóriumok teljesen átláthatatlanul működtek az elmúlt hét évben. Tagjaikat maguk közül választhatták ki, és a civil szervezetekre vonatkozó kötelező éves pénzügyi beszámolókon kívül sem az egyetem felé, sem a társadalom irányába nem tartoztak elszámolással. Bár Toronyai Gábor megjegyezte, hogy intézményüknél közvetlen lopásra nem számít, a teljes kontroll hiánya miatt akadtak homályos digitális beszerzések a székesfehérvári campus környékén, és a kuratóriumi tagok jövedelmei is túlzóak voltak.

Az egyetemi vezetés részéről ugyanakkor megfogalmazódott egy másik álláspont is. Bruno van Pottelsberghe elnök-rektor egy száztizennégy oldalas vitaanyagban egy hibrid megoldást javasolt, amely a jelenlegi helyzetet lényegében változatlanul hagyná, csupán kisebb módosításokkal. A szakszervezet ezt a tervet kulcspontokon utasítja el, mivel az alapítvány és a szenátus közötti hatáskörök megosztása, valamint a szenátus összetétele a rektori javaslat szerint a mai, elfogadhatatlan állapotokat konzerválná. Bár a modellváltás támogatói gyakran hivatkoznak a javuló nemzetközi eredményekre, az infrastrukturális fejlődésre és a bérek növekedésére, a szakszervezeti elnök szerint a Corvinuson sem jött el a bőség időszaka. Ráadásul a folyamatos adminisztratív átszervezésekbe a munkatársak végletesen belefáradtak.

A jövőt illetően a szakértők és a szakszervezetek egy kétlépcsős átalakításban látják a megoldást, amelyhez a kormányzat is hajlandóságot mutat. Első lépésben egy olyan átmeneti, kétlábú konstrukciót kellene gyorsan törvénybe iktatni, ahol a technikai fenntartó ugyan alapítvány marad, de hatásköre kizárólag a gazdasági kérdésekre terjed ki, miközben a szenátus visszakapja a döntő jogköreit. A közvetlen állami tulajdonba való azonnali visszaléptetés ugyanis hatalmas erőforrásokat kötne le a munkaszerződések, az ingatlanok és a jogállási szabályok kényszerű újratárgyalása miatt. A teljes átrendeződés így vélhetően egy-két éves folyamat lesz.

A Corvinus szakszervezete több más egyetemmel és a kutatóintézetek érdekképviseleteivel közösen egy tizenöt pontos követelésrendszert is aláírt, amely emberhez méltó munkaterhelést, átlátható pályázatokat és európai béreket sürget. Toronyai Gábor bízik benne, hogy a vizsgaidőszak végével, a nyári szünet kezdetéig megindulhatnak a tényleges tárgyalások a minisztériummal. A szakember végül hangsúlyozta, hogy a közbeszédben használt akadémiai szabadság kifejezés önmagában túl szűk és félrevezető, mert az alaptörvény módosításával éppen erre hivatkozva csorbították meg az intézmények jogait. A cél a tágabb értelemben vett egyetemi autonómia és a tudományos élet szabadságának teljes visszaállítása, ami a szervezetfejlesztéstől a gazdálkodáson át a vezetők szabad megválasztásáig minden területre kiterjed.