Rejtett sebek a tanteremben: amikor a gyerekkori bántalmazás felnőttként is elkísér

A Spirit FM Nem oké című műsorában a műsorvezető és vendégei – Erős Antónia, Bombera Krisztina, valamint Hegyes Berci – saját gyerekkori emlékeikből kiindulva keresték a választ arra, milyen mély nyomokat hagy a zaklatás, hogyan változtak a bántalmazási formák a digitális világ térnyerésével, és miért elengedhetetlen a rendszerszintű, közösségi gyógyítás.

Amikor a résztvevők először szembesültek a kampány témájával, elsőre úgy gondolták, nem is igazán érintettek, hiszen nem tartották magukat se klasszikus áldozatnak, se bántalmazónak. Az alaposabb visszaemlékezés során azonban felszínre törtek az apró, ám annál fájóbb emlékek. Az egyik beszélgetőtárs felidézte, hogyan fordultak ellene tízéves korában a tollal szurkáló osztálytársai egy barátnői konfliktus miatt, míg egy másik vendég arra mutatott rá, hogy az ő gyerekkorukban a bántalmazás egyfajta normalizált viselkedésmódként volt jelen, amelyet sokszor maguk a tanárok is alkalmaztak vagy tétlenül tűrtek.

A felnőttek akkori hozzáállása leginkább abban merült ki, hogy a gyerekek konfliktusait az élet természetes velejárójának tekintették, amelyet maguknak kell megoldaniuk, mondván, a pofonok csak megerősítik őket az életre. Ezzel szemben ezek a meg nem oldott mikrotraumák mélyen lerakódnak a gyerekekben, és felnőttkorban különféle komplexusok vagy kompenzációs kényszerek formájában élnek tovább.

Hegyes Berci személyes történetén keresztül mutatta be, milyen hosszú távú hatása van annak, ha valakit a szenvedélye vagy a mássága miatt pécéznek ki. Tízéves kora óta táncol, ami miatt az általános iskolában folyamatos verbális és fizikai bántalmazásnak volt kitéve. Osztálytársai a fellépőruhái, a csillogó kövek miatt femininnek bélyegezték, kinevették, a folyosókon lökdösték, vagy úgy tettek, mintha véletlenül esnének rá a padjára. Bár Bercit szerető és támogató családi környezet vette körül, a kitűnő tanulmányi és sporteredményei sem óvták meg a kiközösítéstől.

Ez az időszak olyannyira rányomta a bélyegét a diákéveire, hogy a mai napig nem szívesen vesz részt az osztálytalálkozókon. Tapasztalatai ugyanakkor hatalmas empátiát fejlesztettek ki benne, és ma a televíziós ismertségét arra használja, hogy felerősítse a hasonló problémákkal küzdő gyerekek hangját, megmutatva nekik, hogy a közös teherviselés révén nincsenek egyedül.

A beszélgetés résztvevői kiemelték, hogy míg a hetvenes-nyolcvanas években a bántalmazás fizikai határok közé szorult, addig a mai fiatalok helyzete a technológia miatt sokkal kiszolgáltatottabb. Régebben, ha valakit a hazáig vezető úton bántottak is, az otthoni ajtó bezárásával a zaklatás véget ért, volt egy biztonságos menedék.

A mai digitális világban az Instagram, a Facebook és a különböző online platformok miatt a zaklatásnak már nem kell személyesnek lennie. A mémek gyártása, a visszaélések, vagy a tinédzserekről kicsalt és büntetlenül terjesztett intim képek miatt a gyerekek még a saját szobájuk biztonságában is elérhetővé és sebezhetővé válnak. A bántalmazás így folyamatossá, nehezebben tetten érhetővé és sokszorosa pusztítóbbá válik.

A műsorban elhangzottak alapján a jelenlegi iskolapszichológusi hálózat túlterhelt, a gyerekek pedig gyakran az árulkodástól vagy a gyengeség megbélyegzésétől való félelem miatt nem mernek segítséget kérni. A megoldást a szakértők nem az egyes gyerekek kiemelésében vagy büntetésében látják, hanem a teljes iskolai közösség együttes gyógyításában.

A színházi előadások, a célzott drámapedagógiai programok és a mediáció segíthetnek abban, hogy a diákok érzelmileg átéljék és felismerjék saját szerepüket a rendszerben – legyen szó áldozatról, szemlélőről vagy bántalmazóról. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a kisgyerekek szintjén ritkán beszélhetünk pusztán bűnösökről és áldozatokról, sokkal inkább olyan segítségre szoruló gyerekekről, akik gyakran maguk is otthoni traumákat, frusztrációkat vetítenek ki a társaikra.

A bántalmazási minták megtörése azonban rendkívül nehéz feladat. A pedagógusok és oktatók tapasztalatai szerint hiába érnek el komoly sikereket a gyerekekkel a kooperáció és a kölcsönös tisztelet terén a hétköznapok során, a hétvégi, rendezetlen családi környezetbe való visszatérés után a folyamatokat sokszor sziszifuszi munkával, elölről kell kezdeni. A Nem oké kampány és a hozzá hasonló kezdeményezések éppen ezért létfontosságúak, hogy a társadalmi párbeszéd elindításával a környezet ne elfordítsa a fejét, hanem aktívan tegyen a zaklatás ellen.

Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.