Segítő kéz vagy felesleges beavatkozás? Útmutató a tavaszi vadállatmentéshez

A természet újjáéledésével, a tavaszi szezon beköszöntével lépten-nyomon fiatal állatokba botolhatunk a kertekben vagy az erdőket járva.

A Spirit FM Adj esélyt! című műsorában Both Zoltán vadállatbefogó és hüllőszakértő hívta fel a figyelmet arra a fontos dilemmára, hogy mikor jelent valódi segítséget az emberi beavatkozás, és mikor okozunk helyrehozhatatlan kárt a jó szándék ellenére. A szakember tapasztalata szerint ilyenkor ugrásszerűen megnő a segélyhívások száma, ám a bejelentések jelentős része olyan esetekre vonatkozik, amikor az állat valójában nem szorul mentésre.

Sokan esnek abba a hibába, hogy egyedül talált őzgidákat, nyulakat vagy madárfiókákat látva azonnal árvának minősítik az állatot. Both Zoltán hangsúlyozta, hogy a természetben teljesen megszokott jelenség, hogy a szülők táplálkozás céljából hosszabb időre magukra hagyják kicsinyeiket. Ha ilyenkor kiragadjuk a gida vagy a fióka példáját a környezetéből, akkor nem megmentjük, hanem valójában elraboljuk az anyjától. Alapszabályként azt javasolja, hogy amíg nem látunk az állaton egyértelmű külsérelmi nyomot, például vérzést vagy törött végtagot, addig ne nyúljunk hozzá. A mentés sikertelensége vagy az állat pusztulása gyakran éppen a szakszerűtlen, otthoni nevelési kísérleteknek köszönhető.

Gyakori probléma a kertekben megjelenő sünök esete is. Sokan nem tudják, hogy ezek az állatok már öthetes korukban önálló életet élnek, és bár aprónak tűnhetnek, nincs szükségük emberi gondoskodásra. Ha ilyenkor valaki hazaviszi őket, a bezártság okozta stressz és a táplálék elutasítása miatt az állat néhány nap alatt elpusztulhat. Hasonlóan sok félreértés övezi a denevéreket és a kígyókat is. A szakértő rámutatott, hogy a denevérektől való félelem alaptalan, hiszen hasznos rovarevőkről van szó, akik sokkal jobban tartanak az embertől, mint fordítva. A lakásokba vagy redőnytokokba tévedt hüllők és denevérek általában csak a hőség elől menekülnek hűvösebb helyre, vagy egy ragadozó elől bujkálnak, és szakszerű segítséggel biztonságosan visszajuttathatók eredeti élőhelyükre.

Amennyiben bizonytalanok vagyunk egy állat állapotát illetően, a leghelyesebb lépés a szakemberrel való konzultáció. Mielőtt bármit tennénk, érdemes felhívni a területileg illetékes állatorvost, a Fővárosi Állat és Növénykertet, vagy nagyvadak esetén a vadásztársaságot. A mobiltelefonok és az internet korában pillanatok alatt kaphatunk iránymutatást, sőt, akár videót is küldhetünk a szakértőnek a helyzet felméréséhez. Bizonyos sérüléseknél a mozgatás kifejezetten tilos, ezért is fontos megvárni a speciális állatmentőket, akik megfelelő módon, sötét dobozban vagy meleg helyen biztosítják az állat szállítását.

Both Zoltán saját életútján keresztül mutatta be, hogy az állatok iránti elkötelezettség már gyermekkorban elkezdődhet. A szakember hatéves kora óta figyeli a hüllők és kétéltűek titokzatos világát, és huszonhat éve hivatásszerűen végzi a mentést. Azoknak, akik szeretnének bekapcsolódni ebbe a munkába, de nincsenek meg a szakmai alapfeltételeik, az alapítványoknál végzett önkéntességet javasolja. A menhelyeken és állatvédő ligáknál végzett munka során ugyanis bárki megtapasztalhatja a mentés valódi súlyát és felelősségét, eldöntve, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás, vagy valódi életre szóló küldetés számára. Az állatvédelem egy rendkívül vékony jég, ahol a helytelen cselekedet könnyen tragédiához vezethet, ezért a legfontosabb eszközünk mindig a tudás és a szakértőkkel való együttműködés legyen.

Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.