Túltelítettek a magyar börtönök: nem a bűnözés nőtt, hanem a szigor
Dr. Lévay Miklós, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának professzor emeritusa és a Széchenyi István Egyetem oktatója szerint a magyar börtönök túlzsúfoltsága nem a bűnözés növekedésének, hanem a büntetőpolitika szigorodásának következménye.
A professzor elmondta, hogy a börtönnépesség fogalma mindenkit magában foglal, aki különböző jogcímen büntetés-végrehajtási intézetben van: a jogerősen elítélteket, a letartóztatottakat, a kényszergyógykezelés alatt állókat, valamint az őrizeteseket is. Magyarországon 2025 augusztusának végén mintegy 19 800 ember volt rács mögött.
A nemzetközi statisztikák szerint 2024 elején 100 ezer lakosra 196 fogvatartott jutott Magyarországon, ami az Európai Unióban a legmagasabb arány. Lengyelországban ez 190, Csehországban 179, míg Ausztriában mindössze 104 fő. Szlovénia, amely korábban is nyugatiasabb büntetőpolitikát folytatott, mindössze 73-as értéket mutat.
A börtönök telítettsége 104,1 százalék volt 2024-ben: a hivatalos kapacitás 17 998 fő, de ennél több fogvatartottat tartanak nyilván. Lévay szerint ez nemcsak gyakorlati, hanem jogi probléma is, hiszen Strasbourg elmarasztalja azokat az országokat, ahol a túltelítettség sérti az emberi jogokat.
„A bűnözés mértéke nálunk nem rosszabb, mint a környező országokban” – mondta a professzor, hozzátéve, hogy a magas börtönszám nem a bűnözés, hanem a büntetőpolitika következménye.
2002 és 2010 között a kormányzat célja a börtönnépesség csökkentése volt, és hangsúlyt kapott a börtönalternatívák – például a pártfogás, a próbára bocsátás és a közérdekű munka – alkalmazása. Ennek hatására 2007-re a magyar börtönráta 147-re csökkent, ami történelmi mélypontnak számított.
2010 után azonban irányváltás történt: a Nemzeti Együttműködés Programja a szigorúbb büntetések, valamint a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetését tűzte ki célul. „A rendszerváltozás óta először jelent meg az a deklaráció, hogy a börtön jó” – fogalmazott Lévay.
A magyar börtönnépesség társadalmi összetétele is árulkodó. A fogvatartottak 63 százaléka legfeljebb nyolc osztályt végzett, 12 százalékuk középiskolát, és mindössze 2,1 százalék rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Több mint felüknek nincs szakképzettsége sem. A bent lévők 40 százaléka erőszakos, 32 százaléka vagyon elleni, 12 százaléka kábítószerrel összefüggő, míg 7 százaléka szexuális bűncselekmény miatt tölti büntetését.
2024 márciusában új büntetés-végrehajtási kreditrendszer lépett életbe, amely öt kategóriába sorolja az elítélteket. A besorolás a magatartástól és a benti tevékenységtől függ, így a rendszer jutalmazza a fegyelmet és a munkát. A legmagasabb kategóriába tartozók például heti 120 percet telefonálhatnak, míg a legalacsonyabb csoportban lévők csak 20 percet. Lévay szerint ez a változás a nevelés és reintegráció irányába tett fontos lépés.
A professzor szerint a régió országai, köztük Magyarország, nem tudták meghonosítani az alternatív büntetéseket. A szlovén kriminológus, Alenka Shelleyk szerint ennek oka, hogy a társadalomban nincs meg az a szemlélet, amely elfogadná, hogy a „nem börtön” is lehet hatékony büntetés. A civil szféra szerepe is gyenge, és a gyakorlatban az alternatívák háttérbe szorulnak.
„Sokan úgy vélik, hogy a magas börtönarány a kommunista múlt öröksége, amikor a büntetés szinte kizárólag a szabadságvesztéssel volt egyenlő” – mondta Dr. Lévay Miklós. A teljes adás visszahallgatható a Spirit FM YouTube csatornáján csütörtökön 20 órától.