Út a felelős állattartás felé: Hogyan könnyíthetünk a túlterhelt menhelyek sorsán?
A magyarországi állatmenhelyek évről évre ugyanazzal a komoly kihívással szembesülnek, hiszen a kapacitásaik folyamatosan telt házzal működnek.
A Spirit FM Adj esélyt! című állatvédelmi műsorában Tótpeti Lili műsorvezető Majorné Bíró Andreával, a Menhely az Állatokért Alapítvány elnökével járta körül a kutyatartás hazai helyzetét, a menhelyeket övező tévhiteket és a megoldási lehetőségeket. A menhelyek állandó telítettségének hátterében egy rendkívül összetett probléma áll. Magyarországon eleve kevés ilyen intézmény üzemel, és a fenntartásuk sem egyszerű, hiszen szinte teljes egészében adományokból, felajánlásokból, valamint esetleges önkormányzati támogatásokból gazdálkodnak. Eközben az utcáról beáramló kutyák száma nem csökken, ráadásul a lakosság köréből is rengeteg megkeresés érkezik. A gazdák leggyakrabban külföldre költözés, lakótelepre vagy emeletes házba való áttelepülés, életmódváltás, illetve sajnálatos halálesetek miatt szeretnének megválni kedvenceiktől. Gyakori indok az is, hogy a gyermeknek vásárolt állattal végül senki nem foglalkozik a családban.
Bár a gazdasági nehézségek éreztetik hatásukat, az elmúlt tíz év távlatában megfigyelhető némi pozitív elmozdulás. Régebben sokkal jellemzőbb volt, hogy a megunt kutyákat egyszerűen szélnek eresztették az utcán, vagy éjszakára felügyelet nélkül kiengedték őket kóborolni. Ma már a tulajdonosok felelősségteljesebbek, igyekeznek maguk új gazdát keresni a különböző fórumokon, vagy végső menedékként fordulnak a szervezetekhez. Ez a tendencia ugyan üdvözlendő, de még mindig túlzott terhet ró a menhelyekre, amelyeknek eredendően nem a gazdás kutyák elhelyezése, hanem a gazdátlan, utcáról bekerülő állatok rehabilitációja és új otthonra juttatása lenne a feladata.
A felesleges szaporulat megfékezése és a menhelyek tehermentesítése érdekében elengedhetetlen lenne az ivartalanítás széles körű elterjesztése. Bár számos kedvezményes vagy ingyenes akció áll rendelkezésre, még mindig sok család hanyagolja el ezt a kérdést, bízva abban, hogy az állatot a kerítésen belül tudják tartani. A szakértő szerint a probléma megoldása már meghaladja a menhelyek és az ebrendészetek kapacitásait. Hatékony és gyors előrelépést csak egy jól átgondolt, átfogó állami segítségnyújtás és minisztériumi összefogás hozhatna, hasonlóan azokhoz a környező országokhoz, ahol drasztikusabb és gyorsabb intézkedésekkel sikeresen felszámolták a kóborállat-kérdést. A hatóságok szigorúbb és következetesebb fellépése a feltárt szabálytalanságok esetén szintén komoly visszatartó erővel bírna.
A beszélgetés során szó esett a menhelyeket érintő leggyakoribb tévhitekről is. Sokan gondolják úgy, hogy ezeken a helyeken kizárólag keverék és problémás kutyák élnek, akiket nem lehet beilleszteni egy család életébe. Ezzel szemben a valóságban egyre több a fajtatiszta kutya is, akiket sokszor nem felelős tenyésztőtől, hanem olcsóbb forrásokból vásároltak meg, és később különböző genetikai vagy egészségügyi problémák jelentkeztek náluk. Míg a kistestű, fiatal és tetszetős kutyák gyorsan gazdára találnak, a nagytestű, idős vagy viselkedési problémákkal küzdő egyedek gyakran évekig a menhelyen ragadnak. Az alapítványok éppen ezért ma már hivatásos trénerek segítségével szocializálják és készítik fel a kutyákat az örökbefogadásra, megtanítva őket a pórázon való közlekedésre és az alapvető engedelmességre.
Gyakran felmerülő félelem az is, hogy a menhelyeken helyhiány miatt elaltatják az egészséges állatokat. Ez a gyakorlatban nem fordulhat elő, és az állatorvosok sem vállalnak ilyen etikátlan beavatkozásokat. Fontos azonban különválasztani a klasszikus menhelyeket és az ebrendészeti telepeket. Utóbbiak gyűjtik be a kóbor állatokat, ahol a törvényileg előírt kéthetes karanténidőszak alatt próbálják elérni az eredeti tulajdonost. A felelősen működő ebrendészetek szoros partnerségben állnak a menhelyekkel, így a tizennégy nap letelte után az állatok átkerülnek a civil szervezetek gondozásába, ahol megkapják a szükséges oltásokat, átesnek az ivartalanításon, és elindulhat a gazdikeresés folyamata.
Azoknak, akik örökbefogadáson gondolkodnak, érdemes először a menhelyek honlapján tájékozódniuk a fényképes bemutatkozók alapján, így már célirányos elképzelésekkel érkezhetnek a helyszínre. A személyes találkozó során a gondozók a leendő gazda életviteléhez leginkább passzoló társat tudják javasolni. Azok is rengeteget segíthetnek, akiknek nincs lehetőségük állatot magukhoz venni. A menhelyek munkáját különféle időszakos gyűjtések révén táppal, kölyöktejporral, konzervekkel, valamint télen szalmával, forgáccsal és meleg rongyokkal is lehet támogatni. A leguniverzálisabb és legrugalmasabb segítség mégis a pénzbeli adomány, hiszen a bekerülő, gyakran beteg vagy sérült állatok állatorvosi kezelése, műtétei és gyógyszerezése hatalmas anyagi terhet rónak a szervezetekre, amelyek csak teljesen egészséges állatokat adhatnak örökbe.
Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.
