Valóság a sárga szalagon túl: a bűnügyi helyszínelés kulisszatitkai

A krimisorozatok rajongói számára a bűnügyi helyszínelés világa izgalmas, gyors és technológiával teli folyamatnak tűnik, ám a valóság sokszor jóval összetettebb és időigényesebb, mint amit a képernyőkön látunk.

Dr. Gárdonyi Gergely, a Széchenyi István Egyetem docense rávilágított arra, hogy bár a filmekben használt technikai eszközök egy része valóban létezik, a folyamatok sebessége és a munkamegosztás jelentősen eltér a fikciótól. Míg a televízióban a helyszínelők gyakran maguk végzik a nyomozást és a kihallgatásokat is, a valóságban ez egy szigorúan elkülönült, speciális végzettséget igénylő szakmai terület.

A folyamat minden esetben egy többszintű protokoll szerint indul. Elsőként az egyenruhás járőrök érkeznek a helyszínre, akiknek kritikus szerepük van a terület lezárásában és a nyomok megóvásában. Feladatuk nem csupán a kíváncsiskodók távoltartása, hanem a környezeti hatások elleni védekezés is. Előfordulhat, hogy egy esőzés ellen egyszerű vödrökkel védik meg a sárban maradt lábnyomokat, amíg a szakemberek megérkeznek. A helyszínelők munkája akkor kezdődik, amikor az elsődleges intézkedések után átveszik a területet, és megkezdik a módszeres, statikus rögzítést, ahol még semmihez sem nyúlnak hozzá, csak dokumentálják a talált állapotot.

Magyarországon a helyszínelés rendszere háromszintű kompetencián alapul, a kapitánysági szinttől a vármegyei főkapitányságokon át a Nemzeti Nyomozó Iroda keretében működő kiemelt egységig. Ez utóbbi világszínvonalú technológiával, például drónokkal és háromdimenziós szkennerekkel dolgozik. A 3D-s rögzítés forradalmasította a bizonyítást, hiszen segítségével a bíróság vagy az ügyészség virtuálisan bármikor visszatérhet a helyszínre, és utólag is milliméterpontos méréseket végezhet olyan részletekről is, amelyeknek a szemle pillanatában még nem tulajdonítottak jelentőséget.

A szakember hangsúlyozta, hogy a helyszínelő egyik legfontosabb képessége a gondolati rekonstrukció. Ez egy olyan kollektív folyamat, amelyben a szemlebizottság tagjai együtt próbálják visszafejteni az események sorrendjét. A legnagyobb kihívást gyakran az idegenkezűség megállapítása jelenti, például egy vízparti holttest esetében, ahol el kell dönteni, hogy természetes halál, baleset, öngyilkosság vagy bűncselekmény történt. A helyszínelőknek minden eshetőségre nyitottnak kell lenniük, és nem szabad hagyniuk, hogy az elsődleges feltételezéseik elfedjék a valóságot.

A technológiai fejlődéssel párhuzamosan az elkövetők is egyre felkészültebbek. A szakirodalom által csak másodlagos CSI-hatásnak nevezett jelenség során a bűnözők megpróbálják a hatóságok módszereit felhasználva eltüntetni a nyomaikat. Dr. Gárdonyi Gergely felidézett olyan esetet, ahol az elkövető speciális vegyszerekkel ellenőrizte saját takarításának hatékonyságát. A modern kriminalisztika azonban még az ilyen extrém módon megtisztított helyszíneken is képes eredményt elérni, hiszen a vér vagy a DNS olyan rejtett zugokba is bejuthat, amelyre az elkövető nem gondol. Végső soron a helyszínelő munkája a bíróság előtt mérettetik meg, ahol a szakszerűen és jogszerűen rögzített tárgyi bizonyítékok jelentik az igazságszolgáltatás alapkövét.

Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.