Veszélyben az energiaellátás: miért kell csökkenteni a Paksi Atomerőmű teljesítményét?
A hőség és a rendkívüli szárazság nemcsak a mindennapokban, hanem a hazai energiaellátás biztosításában is óriási kihívásokat teremt.
A Spirit FM Több-kevesebb című gazdasági műsorában Somodi-Solymos Eszter beszélgetett Aszódi Attilával, a BME Természettudományi Karának dékánjával arról, hogy a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt miért kényszerül a Paksi Atomerőmű a termelésének visszafogására, és milyen hatással van mindez a magyar és a regionális villamosenergia-rendszerre.
A szakember kifejtette, hogy a jelenlegi helyzetben a korábbi hőkupola okozta hőmérsékleti problémákra rárakódott az alacsony vízhozam és vízállás gondja. Az erőmű kénytelen visszafogni a termelését, mivel a működtetéshez szükséges hűtés korlátokba ütközik. A blokkok leterhelésével a Dunából kiemelt víz mennyiségét csökkentik, aminek következtében a szivattyúk előtti térben picit emelkedik a vízszint, így a maradék szivattyúk hozzáférnek a szükséges vízmennyiséghez. Ez az eljárás azonban elkerülhetetlenül a teljesítmény csökkenéséhez vezet. Aszódi Attila rávilágított, hogy miközben az erőmű teljesítménye csökken, a hőség miatt a légkondicionálók használata megnő, emiatt az egész közép-európai villamosenergia-rendszer komoly kihívásokkal küzd.
A biztonságos üzemelés érdekében különleges intézkedésekre is szükség van. Az atomerőműveknél a normálüzemi és a biztonsági hűtési funkciókat szigorúan elválasztják egymástól. A normálüzemi szivattyúk másodpercenként mintegy száz köbméter vizet juttatnak a kondenzátorokba, míg a biztonsági hűtővízrendszer szivattyúi ettől függetlenül, alacsonyabb vízszintnél is működőképesek. Mivel azonban a folyó vízszintje folyamatosan csökken, a Duna paksi szakaszára mobilszivattyúk és úszódaruk érkeztek. Ahogy a dékán fogalmazott:
„A vészforgatókönyveknek egy következő lépésénél lehet szükség ezekre a mobilszivattyúkra, amelyek azt a funkciót töltik be, hogyha az üzemzavari hűtővízrendszernek a szivattyúi nem tudnának már kellő mennyiségű vizet kiemelni a mostaninál még jelentősen alacsonyabb vízállás bekövetkezése esetén, akkor ezek az úszószivattyúk képesek arra, hogy a biztonsági hűtővízrendszer szivattyúihoz bepumpáljanak annyi vizet, amennyi ezeknek a működtetéséhez még szükséges.”
Bár a szakma reméli, hogy ezek bevetésére nem kerül sor, a mobil berendezések egy újabb védvonalat jelentenek. A kieső energiapótlás összetett feladatot ró a rendszerirányítóra. Napközben a naperőművek biztosítják a szükséges energiát, azonban az esti óráktól kezdve jelentős többletkapacitásra van szükség. Ezt a gázturbinás erőművek bevonásával és a nemzetközi piacról származó importtal lehet fedezni. Mivel a környező országok rendszerei is kiterheltek, a tartalékok minimálisra csökkennek, ami az áramtőzsdén szokatlanul magas árakat eredményez. A lakosságot ez az egyetemes szolgáltatás fix árai miatt közvetlenül nem érinti, de a közösség és az ipari felhasználók számára komoly többletköltséget jelent.
A helyzet műszakilag is kockázatosabb üzemállapotot teremt, mivel a turbinák leállítása csökkenti a rendszerben a forgó tömegek mennyiségét és az inerciát. Emiatt a lakosságtól is tudatosságot kérnek, különösen az esti csúcsidőszakban a fogyasztás csökkentését és a teendők napközbenre való átütemezését javasolják. Ha az ellátási egyensúly nem tartható fenn, a rendszerirányító meghatározott protokollok alapján először a nagyipari fogyasztókat korlátozhatja, végső esetben pedig gördülő áramszünetekkel, egyes körzetek programozott lekapcsolásával védheti meg a rendszert az összeomlástól.
A kialakult válság hátterében nemcsak a klímaváltozás és az egyidejűleg jelentkező alacsony vízhozam, vízállás, valamint magas vízhőmérséklet áll. A Duna paksi szelvényében a vízhozam már a soha nem látott, másodpercenkénti 750 köbméteres érték alá süllyedt. Emellett komoly problémát jelent a meder elmélyülése is. Az elmúlt öt évtizedben a Duna felsőbb, külföldi szakaszain kiépített vízlépcsők miatt a folyó már nem szállít hordalékot a hegyekből, viszont a magyar szakaszon lévő hordalékot elhordja, így évente körülbelül 15 centiméteres sebességgel mélyíti a saját medrét. Ez a folyamat az energetika mellett a hajózást, a turizmust és a mezőgazdasági öntözést is súlyosan veszélyezteti. Aszódi Attila szerint az egész Kárpát-medencét érintő komplex problémakör megoldására olyan szakmai koncepciót kell kidolgozni, amely mögé a politika és a társadalom is fel tud sorakozni a nemzeti konszenzus és a jövőbeli biztonság érdekében.
A beszélgetés teljes egészében megtalálható a Spirit FM YouTube csatornáján.
