Zéró karbonság az építőiparban: fenntarthatóság és építészeti újratervezés

A zéró karbonság van a legközelebb a jelenlegi tudásunk szerint egy fenntartható építéshez, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az épület károsanyag-kibocsátása és az üvegházhatású gázkibocsátása, vagyis a karbon egyenérték kibocsátása, nulla vagy legalább relatív nulla.

A fenntarthatóság hivatalos definíciója 1987 óta létezik, és azt jelenti, hogy nem használunk fel olyan erőforrást, ami a jövő generációktól elveszi a lehetőséget az életük megélésére. Fontos tisztázni, hogy a zéró karbonság nem azonos azzal, ha egy épületnek csak zöld területei vannak, vagy pusztán energiahatékony.

A Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének (HOGBC) irokarbon útitervében 18 nagy szereplőcsoportot azonosítottak, amelyeknek az együttes munkájára van szükség a zöldítéshez. Ebbe beletartoznak a jogszabályalkotók, a tervezők, a kivitelezők, a fejlesztők, az ingatlanértékbecslők és a biztosítótársaságok is. Hiába kényszeríti a szabály a fejlesztőt a fenntartható építésre, ha nincs hozzá megfelelő építőanyag, tervező, vagy ha a vásárló, illetve az értékbecslő alacsonyabbra értékeli a piaci értékét. A szemléletváltás azonban nagyon gyorsan át tud fordulni, mint ahogy ez a szelektív hulladékgyűjtésnél is történt. A cél az, hogy ne azért építsünk fenntarthatóan, mert kötelező, hanem azért, mert fenntartható módon építünk.

A gazdasági megtérülés és a tervezési hibák

A technológia és a szakmai tudás ma már ott tart, hogy a fenntartható építés igenis megéri támogatás nélkül is, mert a gazdasági matek kijön, ha hosszabb távon számolunk. Egy beruházás bekerülési költségénél, ha figyelembe vesszük az üzemeltetési költségeket (fűtés, hűtés, okos otthon), a matek már megéri. Ezenkívül a fenntartható épület egészségesebb és jobb környezetet nyújt.

Jelenleg még sokan élnek az "így szoktuk, úgy szoktuk" elv alapján, ami tervezési rémálmokhoz vezet. Ilyen például, amikor egy irodaház egyik szárnyában hűtenek, míg a másikban fűtenek. Nagyon sok építésziroda még nem ismeri a fenntarthatósági szempontokat, és a meglévő épületekben a legfontosabb szempont az energiahatékonyság javítása.

Fenntartható felújítás és új építés

A meglévő épületeknél a gyakorlatban három fő területen tudunk hozzátenni a fenntarthatósághoz, ami az energiahatékonysággal függ össze:

•    Energiaveszteség csökkentése: A falak, födémek és nyílászárók hőszigetelő képességének javítása. Fontos a fűtésre és a hűtésre is figyelni, valamint az árnyékolásra.
•    Hűtés-fűtés technológiája: A fenntartható épületek nem égetnek fosszilis terméket, hanem jellemzően megújuló energiával, hőszivattyúkkal vagy napelemekkel működnek.
•    Hűtési megoldások beépítése: A hőhullámok miatt a felújításoknál már a hűtés megoldása is kardinális kérdés.

Új építés esetén a legnagyobb veszély a fölöslegesen drága vagy nem fenntartható dolgok beépítése. Az épület tervezésénél már az elején triviális dolgokra kell figyelni, mint például a tájolás, a megfelelő ablakméret, és az életciklusra (felújítás, karbantartás) vonatkozó költségek. Érdemes megnézni a tervezők referenciáit, és elbeszélgetni a megvalósult épületek lakóival.

Szabályozás, kultúra és az új generáció

A szabályozástól nem kell túlságosan sokat várni, mint korbácstól, de a jogszabályi akadálymentesítés viszont nagyon fontos lenne. Például, a jogszabályoknak engedniük kellene, hogy az irodaházak és a lakóházak közösen használjanak mélygarázsokat, ahelyett, hogy duplikálnák a parkolóhelyeket, mert az brutális környezeti terhelést okoz. A fenntartható városok esetében a szivacsváros modell lenne a helyes, ahol a villámárvizek vizét nem elvezetik, hanem a rendszerben tartják, és a növények javára fordítják.

A tervezésnek az emberről kell szólnia, és a szakértő kritizálja azokat a túlzó, zöldítő gondolkodásmódokat, amelyek a kulturális fenntarthatóságot figyelmen kívül hagyják a pusztán számszakilag kompakt épületek érdekében. A panelépületek alaprajza bár feszes, nem biztos, hogy a mai kor érdekeit szolgálja. Fontos a belmagasság és az esztétika, amitől a legszutyokabb lakás sem lenne élhető.

Gyártói szektor és városi bányászat

Az építőanyag-gyártásban exponenciális a fejlődés az uniós szabályozás miatt, amely a legelőrehaladottabb a fenntarthatósági kérdésekben. Mivel a magyar piac még a régit keresi és nem fizeti meg az új anyagokat, a gyártók nehéz helyzetben vannak. Az előtérbe kerülő trend az újrahasznosított anyagok használata és a városi bányászat, ahol a bontásra szánt épületeket már nem hulladékként kezelik, hanem megvizsgálják, hogy téglájuk, betonjuk vagy nyílászárójuk hasznosítható-e. A legújabb típusú házakat eleve oldható kötésekkel tervezik, hogy az életciklus végén szétszedhetőek és újrahasznosíthatóak legyenek.

A teljes adás visszanézhető a Spirit FM YouTube csatornáján.