A jelenlét művészete és a digitális kor feszültségei a színházban

A Magenta Podcast legújabb adásában a mai ember lecsökkent tartós figyelméről és a technológia színházi térhódításáról beszélgettek a résztvevők. A műsor vendégei Székely Kriszta, a Katona József Színház igazgatója, valamint Gloviczki Bernát, a teátrum színésze voltak. A beszélgetés során a kortárs színház előtt álló kihívásokat, a mesterséges intelligencia jelenlétét, az alkotói ízlést és a nézői attitűd megváltozását járták körül.

A beszélgetés indításaként elhangzott, hogy egyes kutatások szerint a mai ember mindössze nyolc másodpercig képes figyelni, s bár a tartós figyelem csökkenése mindannyiunk számára érzékelhető, a színházba járók mégis vállalják, hogy órákon keresztül feszülten figyeljenek egy előadást. A technológia színpadi megjelenése ugyanakkor feszültségeket is szül. Gloviczki Bernát kifejtette, hogy alkotóként a technológiai innovációkra kifejezőeszközként tekint. Meglátása szerint a feszültség sokszor inkább a közönség részéről tapasztalható, hiszen aki alkotóként dolgozik ezekkel az eszközökkel, abban kevesebb az idegenkedés, mint azokban a tradíciókhoz ragaszkodó nézőkben, akik elrettennek, ha meglátják a mesterséges intelligenciát a színpadon.

Székely Kriszta hangsúlyozta, hogy a színház alapvetően egy kísérlet a figyelem megragadására és a közös élmény megteremtésére. A rendező szerint kulcskérdés az ízlés, mert egyetlen technikai eszközt sem szabad csupán azért beemelni egy előadásba, hogy az „trendy” legyen. Mint fogalmazott

A rendező felidézte a Mozart Cosi fan tutte című operájához készített korábbi rendezését is, ahol LED-paneleket és mesterséges intelligenciával generált képi világot használtak. Elmondta, hogy a próbafolyamat alatt erős szorongást élt meg, és a második felvonásban tudatosan lelassítottak a vizuális tobzódással, hogy visszaadják a teret a zenének, majd arra is rámutatott, hogy a képi AI eszközök akkor működhetnek jól, ha nem veszik el a néző fantáziájának lehetőségét, hanem kiegészítik vagy új narratívát nyitnak.

A digitális megoldások és a LED-falak használata a színészi munkát is új kihívások elé állítja. Gloviczki Bernát megjegyezte, hogy míg a néző díszletként értelmezi a vetítést, a színész számára a LED-fal nem jelent valódi teret, mert hátranézve csak pixeleket lát, tárgyak és kapaszkodók nélkül. Tapasztalatai szerint belépni egy nem létező térbe kifejezetten kényelmetlen érzés lehet. Kiemelte, hogy 

A Katona József Színház építészeti adottságai is meghatározzák a térkezelést. A színháznak nincs süllyesztője, zsinórpadlása vagy oldalszínpada, így a díszletmozgatás mindig komoly fizikai feladat a műszak számára. Székely Kriszta szerint a tér mindig szerves része a kreációnak, és a pusztán kényelmi szempontból használt vetített háttereket alkotói lustaságnak tartja.

A beszélgetés kitért a közönség visszajelzéseire és a kritika szerepére is. Gloviczki Bernát kifejtette, hogy

„a szakmai visszajelzéseket átfolyatja magán, de egy kész produkció esetében a negatív megjegyzéseket fenntartással kezeli.”

A színész hangsúlyozta azt is, hogy kevés néző van tudatában annak, milyen elképesztő szellemi teljesítményt és koncentrációt igényel a színpadon jelen lenni. Székely Kriszta azt is hozzátette, hogy az előadások sikerét végső soron mindig a nézők döntik el organikusan, függetlenül attól, hogy mit ír a kritika. 

Ezután zárásként a színházigazgató beszámolt a teátrum jövőbeli terveiről és a Magyar Telekommal való együttműködésről is. A Katona József Színház előtere átalakul, és a jövőben napközben is látogatható közösségi térként működik majd. A technológiai vállalattal közösen olyan projekteken dolgoznak, amelyek megszüntetik a két világ közötti szakadékot anélkül, hogy öncélúvá válnának. Az adásból az is kiderült, hogy Gloviczki Bernát Bányai Kelemen Bencével egy olyan performansz jellegű projekten gondolkodnak „A nagy AI verseny” munkacímmel, amelyben egy színészt és egy AI androidot versenyeztetnének meg különböző helyzetekben, vizsgálva a két létforma közötti különbségeket.

A pótolhatatlan jelenidejűség

A műsor zárásaként a színházi élmény megismételhetetlen, örök eszenciája került szóba. Gloviczki Bernát szerint a színház ereje a jelenidejűségben és az élő érzékelésben rejlik. Bár egy elektronikai eszközt be lehet programozni szünetekre vagy érzelmekre, azt a jelen lévő levegőt és az adott pillanat valódi érzelmeit, amelyeket a színész estéről estére átad a közönségnek, semmilyen technológia nem tudja pótolni. Székely Kriszta egyetértett abban, hogy a jó előadás a közönséggel közösen születik meg, és ez a dinamikus, semmihez sem hasonlítható emberi kapcsolódás az, amit a digitális világ soha nem lesz képes felváltani. A teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.