A nyár láthatatlan nyomai és az új valóság, amelyhez alkalmazkodnunk kell
A Spirit FM Adj esélyt című műsorában Tótpeti Lili műsorvezető és Tölgyesi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének docense a rendkívüli nyári hőség és aszály élővilágra gyakorolt hatásait járta körül. Bár az őszi csapadék megérkezésével a felszínen látszólag enyhülhet a helyzet, a forróság és a hónapokig tartó vízhiány olyan mély és láthatatlan sebeket ejtett a természetben, amelyek alapjaiban változtatják meg az élőhelyek jövőjét.
A szakember rámutatott, hogy míg az ember képes bemenekülni a légkondicionált helyiségekbe, az élővilágnak közvetlenül el kell viselnie a szélsőségeket. A levegő hőmérséklete elérte a negyven, negyvenkét fokot, azonban a növények és az állatok számára ennél is nagyobb próbatételt jelent a közvetlen napsugárzás és a talajfelszín forrósága. A Homokhátság nyílt részein a talajfelszíni hőmérséklet a hetven fokot is elérhette, így a két vagy három hónapon át tartó esőhiány mellett ez a hatalmas hőstressz rendkívüli módon megviselte a szervezeteket.
A pusztítás minden élőhelytípust súlyosan érintett, nem csupán a nyilvánvalóan sérülékeny vizes közegeket. A kiszáradó vizes területeken drámai mértékű az összeomlás, amely leginkább a kétéltűeknél figyelhető meg. Míg Farmoson a békamentések során korábban tízezres vagy százezres nagyságrendben óvták a kétéltűeket, addig idén alig néhány tucatnyi egyed maradt. Ugyanakkor a szárazabb területeken, a homoki erdőssztyeppeken, a vetéseken, sőt még a hegyvidéki bükkösökben is megmutatkozott a válság. A Kékesen nyár végéig nem hullott háromszáz milliméternyi csapadék sem, a Mátrában pedig már június végén porzott a talaj és zörgött a kiszáradt növényzet.
A regenerációval kapcsolatban Tölgyesi Csaba kiemelte, hogy alapvetően téves a korábbi állapotok visszatérését várni. A változások harminc évvel korábban érkeztek a vártnál, így nem egyedi anomáliáról van szó, hanem egy felgyorsult átalakulási folyamatról, amely során ez a szélsőség válik a megszokottá. A jövőben nem fog helyreállni a régi vízállapot és a fajok korábbi egyedszáma sem. Ráadásul az El Niño jelenség miatt, amely a Csendes-óceán keleti medencéjéből kiindulva alakítja a globális időjárást, a hatások tovább gyűrűznek, és a következő évek akár a valaha mért legforróbb időszakokat hozhatják el.
Mivel a globális folyamatokat egyetlen ember vagy ország nem tudja megállítani, a túlélés kulcsa a lokális és regionális alkalmazkodásban rejlik. Fel kell hagyni azzal a hozzáállással, hogy a következő év majd jobb lesz, és alapértelmezettként kell kezelni a szárazságot. Magyarország területének több mint hetven százalékát adó mezőgazdaságban és erdészetben vissza kell szorítani a magas vízigényű folyamatokat, előtérbe helyezve a szárazságtűrő fajokat és a kisebb vízigényű tájhasználatot.
Hasonló felelősség hárul a lakott, urbánus területekre és a kertes házak tulajdonosaira is. Fel kell hagyni a tavaszi gyep tövig vágásával, amely nyárra csupasz, hetvenfokosra hevülő földfelszínt eredményez. A fákat és a cserjéket úgy kell óvni és kezelni, hogy azok a negyven fok feletti forróságban árnyékot adhassanak az elviselhető mindennapokhoz. A természetalapú megoldások és a túlélő életközösségek támogatása elengedhetetlen, hiszen a megfelelően megóvott élővilág védelmet és közvetlen hasznot nyújt magának az embernek is. A teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.
