A prsubuktól a falkáig: miben más a kutya és a farkas?

Az Adj esélyt! adásának beszélgetésben a kutyák és a farkasok közötti hasonlóságokat, valamint a mélyen gyökerező eltéréseket kutatták a szakma elismert szakembereivel.

A műsor vendégei Horkai Zoltán állatkoordinátor és filmes szakember, valamint Angyal Zsolt kiképző, az Akela Kutyasport Egyesület alapítója és vezetője voltak. A szakértők nem érkeztek egyedül a stúdióba, hiszen két hat hónapos farkaskölyök is kísérte őket, amelyek rögtön alapot adtak a gyakorlati tapasztalatok megosztásához.A beszélgetés kezdetén felmerült a kérdés, miként viszonyulna egy nevelt farkas egy apróbb termetű házi kutyához, például egy tacskóhoz. Horkai Zoltán elmondta, hogy a velük érkező kölykök jelenleg még kutyákkal, egy nagy újfoundlandival nőnek fel, így ebben a korban még nem bántanák a kisebb ebét. Később azonban, ahogy növekednek és a falkaösvények felerősödnek, a helyzet gyökeresen megváltozik, és a kisméretű kutyára már zsákmányként tekintenének. Angyal Zsolt kiemelte, hogy bár a köztudatban sokszor egy kalap alá veszik a két állatot, valójában két teljesen külön fajról van szó. Eltér a kommunikációjuk, más szabályok szerint élnek, és míg a házi kutya az emberre támaszkodik, a farkas élelemként tekinthet a kutyára. A kutya ezzel szemben a farkasban is falkatársat lát, és legfeljebb játékra hívná.A két faj közötti leglényegesebb eltérés az ösztönkészletben és az emberhez való viszonyban rejlik. A háziasított kutya az ember mellett nő fel, az élete célja az együttműködés, így ha bizonytalan helyzetbe kerül, segítséget kér a gazdájától. Ezt tudományos kutatások is alátámasztják. Egy korábbi teszt során húst kötöztek egy madzagra a kerítés túloldalára. A kutya az akadály láttán egy idő után abbahagyta a próbálkozást, és az ember szemébe nézett segítségért. Ezzel szemben a farkas gondolkodás nélkül, egy másodperc alatt áthúzta a zsinórt, és nem keresett szemkontaktust az emberrel, mivel alapvetően saját magára vagy a falkájára van utalva. Horkai Zoltán megjegyezte, hogy a farkas csak végletes helyzetben kerget segítséget az embertől, például ha a falkán belül megtámadják, de a szemkontaktust ilyenkor sem tartja fenn.A kommunikációs formák tekintetében is alapvető különbségek figyelhetők meg. Az ugatás mint viselkedésformálás a háziasítás során társult a kutyákhoz, a természetes szelekció és az emberi elvárások nyomán. A farkas magától nem ugat úgy, mint a kutya, legfeljebb vonyítani lehet megtanítani. Horkai Zoltán rámutatott arra a tévhitre is, hogy a pásztorkutyák ugatása közvetlenül elriasztja a farkast. A valóságban a farkas azért távozik, mert tudja, hogy a kutya ugatására megjelentik az ember a helyszínen.A csoportos feladatmegoldás terén a farkasok sokkal inkább képesek a spontán együttműködésre, mint a kutyák, ami a farkasfalka szorosabb családi összetartásából fakad. Angyal Zsolt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kutyáknál a fajta jellege dönti el a falkaszellemet. A terelő- vagy pásztorkutyák csapatban erősek, míg az egyéni feladatokra, például viador célokra tenyésztett fajták kevésbé együttműködők. A tenyésztés során az ember alakította ki a különböző funkciókat látó fajtákat, míg a farkasnál a vadgenetika és a természetes szelekció dominál.A farkasok közötti hierarchia és belső élet kapcsán Horkai Zoltán eloszlatott több tévhitet is. A falkában a pozíciókért vívott harc kemény lehet, és a ranglétrán lecsúszott egyedeket a többiek akár el is pusztíthatják. Rácáfolt arra a feltételezésre is, hogy a farkasok vadászat előtt a falka összehívására vagy a teliholdra vonyítanának, hiszen a hangadás elriasztaná a vadat. A vonyítás a kapcsolattartást szolgálja, vagy éppen a gyászt fejezi ki, ha az állat elveszíti a társát. Horkai Zoltán tisztázta a saját szerepét is a nevelt falkájában: „Nem én vagyok a falkavezér. Én csak egy olyan személy vagyok, aki talfalka megtűr.” Az állatok pontosan tudják, hogy ő ember, akit elfogadnak maguk felett, de a falka tagjai mindig a saját vezéregyedüket követik.A beszélgetésben szó esett a küllemben farkasra hasonlító kutyákról és a hibridekről is. Angyal Zsolt és Horkai Zoltán tisztázták, hogy a malamut vagy a husky genetikailag olyan messze van a farkastól, mint egy tacskó. Az FCI által elismert csehszlovák farkaskutya katonai célú keresztezésből jött létre, és bár hordoz farkasos jegyeket, elkötelezett, képezhető kutyának minősül. Ezzel szemben a magas farkasvér-arányú hibridek tartása kifejezetten veszélyes lehet a háztáji állatokra. A hibridek a farkassal ellentétben nem pusztán táplálkozási célból ölnek, hanem a vadászösztön torzulása miatt elpusztítják a jószágot, és ott hagyják.A műsor végén a szakértők egyértelművé tették, hogy a kutya és a farkas viselkedése, kommunikációja és tanulási mechanizmusa nem felcserélhető. A kutya a háziasítás révén az ember szavára, hangjára és irányítására figyel, míg a farkas megőrzi önálló, vad természetét. A teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.