Csalóka a szegénységi statisztikák javulása, mert a társadalmi felemelkedés még mindig generációkba telik
Évtizedes mélypontra mérséklődött a szegénységnek vagy a társadalmi kirekesztődésnek kitett magyarok aránya a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérése szerint.
Az uniós módszertan alapján számított mutató tizenkilenc egész öt tized százalékról tizennyolc egész három tized százalékra csökkent, ami azt jelenti, hogy mintegy százhúszezer emberrel kevesebb él a legnehezebb körülmények között. Marek Bertram, az Egyensúly Intézet elemzője a Spirit FM Több-kevesebb című gazdasági műsorában rámutatott, hogy a javulás leginkább a súlyos anyagi és szociális megfosztottság terén érezhető, vagyis valamivel kevesebb családban okoz gondot a lakás fűtése, a váratlan kiadások rendezése vagy a mindennapi minőségi étkezés biztosítása.
A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a nemzetközi összehasonlításra szolgáló mutató könnyen félrevezető képet adhat. Mivel a felmérés javarészt a relatív jövedelmi helyzetet vizsgálja, egy szegényebb tagállamban a szegénységi küszöb is lényegesen alacsonyabban húzódik, így fordulhat elő az a paradox helyzet, hogy a statisztikák alapján Franciaországban vagy Németországban magasabbnak tűnik a nélkülözés. Magyarországon ráadásul a jövedelmi különbségek nemzetközi összevetésben mérsékeltek, emiatt a társadalom jelentős része voltaképpen a szegénységben egyenlő, mindeközben az adatok másfél vagy két éves késéssel jelennek meg a valósághoz képest.
A kedvezőbb országos átlag mögött ráadásul súlyos belső szakadékok húzódnak meg, hiszen az összesített javulás ellenére még mindig egymillió-hétszázezer ember van bajban, a roma lakosság körében pedig nem javult, hanem kifejezetten romlott a helyzet. Az adatok alapján ebben a közösségben hatvannégy és félről hetvenegy egész egy tized százalékra emelkedett a nélkülözők aránya. Bár a gazdasági folyamatok, így a reálbérek növekedése és a háztartások vásárlóerejének bővülése átmeneti segítséget hozhat, a tartós elszegényedés alapvető okait ezek a fellendülések önmagukban nem tudják megszüntetni.
A magyar társadalom legnagyobb kihívása továbbra is a mobilitási csatornák szinte teljes befagyása, amit az elemző úgy fogalmazott meg, hogy nálunk borzasztóan ragadós a padló. A nemzetközi felmérések arra figyelmeztetnek, hogy Magyarországon átlagosan hét generáció munkájára van szükség a legmélyebb szegénységből való kitöréshez, ami az európai mezőny egyik legrosszabb értéke. A felemelkedés elmaradásában a hiányos oktatás mellett az olyan hétköznapi tényezők is közrejátszanak, mint a közlekedési kirekesztettség, hiszen sokaknak még az autóbusz menetdíjára sem telik, hogy egy közeli városban munkát keressenek.
Az Egyensúly Intézet elemzője szerint a puszti segélyezés helyett komplex szakpolitikai beavatkozásokra van szükség, amelyek megnyitják az utat az esélyteremtő közoktatás és a térségi felzárkózás előtt. A szociális klímaalap és a különféle uniós források lehetőséget biztosítanának a legelesettebb rétegek célzott felkarolására, amennyiben az állam hatékony programokat dolgoz ki a megsegítésükre. A szakmai javaslatok készen állnak, a döntéshozók nyitottságán múlik, hogy sikerül-e tartósan felszámolni a strukturális elszigeteltséget a következő évtizedben. A teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.
