Évtizedes adósságcsapda vagy alternatív utak a lakáspiacon
Az elmúlt tíz-tizenöt évben ugrásszerűen, mintegy kétszáz-háromszáz százalékkal nőttek az ingatlanárak Magyarországon, ami alapjaiban változtatta meg a lakásvásárlási szokásokat.
A Spirit FM Több-kevesebb című műsorában Rónai Egon műsorvezető Hliniczky Krisztiánnal, az Anker Property ingatlanpiaci tanácsadó cég alapító-tulajdonosával beszélgetett a hazai lakhatási nehézségekről és a lehetséges kiutakról. A szakember az Európionnal közösen készített országos reprezentatív felmérés adataira hivatkozva rámutatott, hogy mára a lakáshitel önmagában egyre kevésbé alkalmas arra, hogy az emberek az igényeiknek megfelelő méretű és minőségű otthonhoz jussanak.
A valós szükségleteket vizsgáló kutatásból kiderül, hogy a hitellel vásárlók mindössze huszonhét százaléka tudott olyan ingatlant venni, amekkorát és amilyet szeretett volna. A válaszadók huszonöt százaléka kényszerült kisebb alapterületű és kevesebb szobaszámú lakás megvásárlására, míg egy másik negyedük rosszabb műszaki állapotú ingatlant választott. Ez a kompromisszum kettős anyagi terhet ró a családokra, hiszen a húsz-huszonöt éves eladósodás mellett a közeljövőben többmilliós felújítási kiadásokkal is szembesülnek. A vásárlók mintegy hetven-nyolcvan százaléka abban a kockázatos stratégiában bízik, hogy később jobb anyagi körülmények közé kerülve túladhat az ingatlanon, és egy nagyobbat vehet, amivel a szakértő szerint sokszor csak még mélyebb adósságspirálba hajszolják magukat.
A kényszerű kompromisszumok nem csupán a fiatalokat érintik, hanem a pénztárca mérete alapján minden korosztályt. A harmincas éveikben járók harmincnyolc százaléka, míg az ötven és ötvenkilenc év közöttiek harminchat százaléka kötött súlyos alkut lakásvásárláskor. Az idősebb generáció ráadásul már nem tud újabb évtizedes hitelekben gondolkodni, míg a fiatalok számára a korábbi évtizedekhez képest jóval távolabb került a saját tulajdon lehetősége. A szakértő hangsúlyozta, hogy szemléletváltásra és nagyobb arányú előtakarékosságra lenne szükség a magasabb önrész eléréséhez, ám a támogatási formák és a lakáskasszák jelenlegi mértéke, például egy tíz évre vetített egymillió-nyolcszázezer forintos összeg, már nem nyújt érdemi segítséget az ingatlanpiacon.
A hitelfelvétellel járó kényszerpálya mellett felmerül az életjáradéki szerződések intézménye mint gazdasági alternatíva. A személyes gondoskodást igénylő tartási szerződéssel szemben az életjáradék tiszta, pénzügyi megállapodás, amely havi vagy egyösszegű kifizetéssel biztosít anyagi függetlenséget az idős tulajdonosnak, miközben a lakhatása élete végéig garantált marad. Az OECD huszonnégyes tanulmánya kifejezetten javasolja a tagállamoknak ennek a kultúrának a meghonosítását, mivel a folyamat tehermentesíti a szociális ellátórendszert. A hetvennégy és nyolcvanegy év közötti korosztály zömében azért nyit e megoldás felé, mert a nyugdíjból egyre nehezebb megélniük, és így a lakásukban álló tőkét tudják felszabadítani önmaguk vagy unokáik támogatására.
A konstrukció a vevői oldalnak is jelentős előnyöket kínálhat, hiszen a lakások ötven-nyolcvan százalékkal a piaci áruk alatt szerezhetők meg, kiváltva a drága hiteleket. Egy ötvenmilliós vidéki ingatlannál a tízmilliós kezdőösszeg után fizetendő száznyolcvanhétezer forintos havi díj, vagy egy nyolcvnmilliós budapesti lakásnál a tizenhatmilliós indulást követő kerek háromszázezer forintos járadék nagyjából a fele a piaci kamatozású törlesztőrészletnek. Bár a folyamat türelmet és hosszú távú, tíz-tizenöt éves befektetői gondolkodást kíván, a modell fix hozammal és bérlői kockázatok nélkül működik, mint egy diszkontkincstárjegy. A rendszer széles körű elterjedését a szakértő szerint leginkább a pénzintézetek és a hagyományos ingatlanközvetítők ellenérdekeltsége fékezi, holott a felek közötti tiszta megállapodás mindkét generáció számára kiszámíthatóbb anyagi jövőt hozhatna. A teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.
