Kardoslepkék és beporzók védelmében: nemzetközi természetvédelmi program indult a Debreceni Állatkertben
A beporzók a természet nélkülözhetetlen szereplői, jelenlétük elengedhetetlen a virágos növények ivaros szaporodásához, a fajok genetikai sokféleségéhez és a kultúrnövények terméshozamához.
A virágport szállító rovarok nélkül ugyan a szélbeporzású gabonafélékből még készíthető lenne kenyér, ám a gyümölcsök és zöldségek jelentős része, mint például a paradicsom vagy a cukkini, eltűnne az asztalunkról. Bár a köztudatban leginkább a méhek élnek beporzóként, a magányos vadméhek, a méheket utánzó zengőlegyek, valamint a látványos lepkék mind kulcsfontosságú munkát végeznek.
Napjainkban a száraz és aszályos időszakok komoly kihívást jelentenek ezen rovarok számára. A populációk gyakran csak foltszerűen képesek fennmaradni azokon a védett területeken, amelyek az egész életciklusukat ki tudják szolgálni a petétől a lárva és a báb állapotán át a kifejlett egyedig. Ha az élőhely valamelyik szinten nem nyújt elegendő feltételt, a faj helyi eltűnésével kell számolni. A klímaváltozás hatásai ráadásul kétarcúak, hiszen miközben a szárazság miatt lehulló falevelekkel a lepkék táplálékforrása is elveszhet, az öntözött területeken kitolódó vegetáció és a fák másodvirágzása időnként új táplálékforrást is teremthet.
Ezekre a természetvédelmi problémákra keres megoldást az Európai Unió támogatásával zajló, nyolc állatkert együttműködésével megvalósuló ZooLife Pollinators nemzetközi projekt. A programhoz csatlakozó Debreceni Állatkert kiemelt faja a kardoslepke lett, amely hazánk négy pillangófajának egyikeként nemcsak látványos mintázatáról ismert, hanem védelmével más élőlények, például madarak és emlősök megőrzése is segíthető. A projekt célja olyan gyakorlati módszerek és protokollok kidolgozása nyolc különböző beporzócsalád fejlődési sajátosságaira alapozva, amelyek később más veszélyeztetett fajok megmentésére is átültethetők.
A faj életben maradásához rendkívül összetett ökológiai feltételekre van szükség. A kardoslepke lárvája hazánkban a rózsafélék családjába tartozó kökényen nevelkedik. A nőstény nem találomra helyezi el petéit, kizárólag vízszintes ágakra, a talajtól számított harminc és ötven centiméter közötti magasságban teszi le őket egyesével, figyelembe véve a napsütést és a hímek territóriumvédő viselkedéséhez szükséges tereket. A hernyóknak számos veszéllyel kell megküzdeniük a parazitoid darazsaktól a ragadozó madarakig, ami ellen bűzmirigyükkel és rejtőzködő külsejükkel védekeznek. A bábállapotuk különleges alkalmazkodóképességről tanúskodik, hiszen a nyári melegben fejlődő bábból akár két hét alatt előbújik a felnőtt rovar, míg a hideg időszak előtt kialakuló báb áttelelésre rendezkedik be.
A debreceni Nagyerdőben megvalósuló első, tervezési évben a szakemberek feladata a tudományos protokollok kidolgozása mellett a tápnövények telepítése több száz négyzetméteres területen. A fásszárú kökénybokrok késő őszi és téli ültetése kedvező lehetőséget nyújt arra, hogy a lepkék igényeinek kiszolgálása mellett a Nagyerdő őshonos növényállományának pótlása is megvalósuljon. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a valódi természetvédelmi eredmények eléréséhez az öt évre tervezett projekt befejezése után is fenn kell tartani a helyreállított élőhelyeket akár évtizedeken keresztül.
A lakosság szintén sokat tehet a rovarok megóvásáért, ha a pusztán esztétikai szempontok mellett a beporzók teljes életciklusát figyelembe veszi. A tavasztól őszig virágzó nektárdús növényekből álló méhlegelők mellett elengedhetetlen a fajspecifikus lárvák támogatása is. Az atalantalepke hernyójának fejlődéséhez például a kertekből gyakran kiirtott nagycsalánra van szükség, míg a zengőlegyek és a magányos vadméhek számára a rovarhotelek, valamint a nedves környezetben hagyott kerti holtfa és farakások biztosítanak létfontosságú élőhelyet. A teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube csatornáján.