Láthatatlan falak: hogyan tartják fogva az áldozatokat a nemi erőszakmítoszok?

A Spirit FM Letöltendő című műsorában Vogyerál Anikó műsorvezető Rózsás Zsuzsanna kriminológussal és PhD-hallgatóval járta körül a szexuális erőszak és az azt övező társadalmi tévhitek kérdéskörét.

 A beszélgetés kiindulópontját sokkoló statisztikai adatok adták, amelyek szerint az Európai Unióban csaknem minden harmadik nő tapasztalt már élete során fizikai vagy szexuális erőszakot. Magyarországon a felmérések szerint a válaszadók negyvenkilenc százaléka élt már át nemi alapú, tizenhét százalékuk szexuális, harmincegy százalékuk pedig fizikai erőszakot. Rózsás Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy a nemi erőszak az egyik legmagasabb látenciával bíró bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy a valódi esetek száma messze meghaladja a hatóságok előtt ismert ügyekét, mivel az áldozatok jelentős része fél a megbélyegzéstől és nem bízik az igazságszolgáltatásban.

A szakember részletesen elemezte azokat a mélyen rögzült nemi erőszakmítoszokat, amelyek akadályozzák az áldozatok segítségkérését és torzítják a társadalmi megítélést. Az egyik legkárosabb jelenség az áldozathibáztatás, amely során az érintett öltözködésében, alkoholfogyasztásában vagy viselkedésében keresik a támadás magyarázatát, ezzel pedig relativizálják az elkövető felelősségét. Szintén elterjedt a valódi nemi erőszak mítosza, amely szerint a támadás csak akkor hiteles, ha azt egy ismeretlen követi el egy elhagyatott helyen, miközben a valóságban az esetek többségében az elkövető az áldozat ismerőse, barátja vagy akár házastársa. Ezek a téveszmék társadalmi funkciót is betöltenek, hiszen a kontroll illúzióját keltik a kívülállókban, akik úgy érzik, ha bizonyos szabályokat betartanak, velük ilyen soha nem történhet meg.

A kriminológus rámutatott, hogy ezek a mítoszok nem állnak meg a közbeszéd szintjén, hanem beszivároghatnak a büntetőigazságszolgáltatás zárt rendszerébe is. A rendőrségi gyakorlatban a szakemberek is hordozhatnak ilyen előítéleteket, ami másodlagos viktimizációhoz vezethet, vagyis az áldozat az eljárás során újabb traumákat él át a hitetlenkedés vagy a nem megfelelő hangnem miatt. Külön nehézséget jelent a magyar jogrendszerben a magánindítvány intézménye, amely szerint bizonyos esetekben csak a sértett tehet feljelentést, ráadásul erre mindössze harminc nap áll rendelkezésére. Ez az időkeret gyakran kevés a trauma feldolgozásához és a döntéshozatalhoz, különösen úgy, hogy a bizonyítási teher sokszor az áldozatra hárul egy olyan helyzetben, ahol tipikusan nincsenek külső tanúk.

Rózsás Zsuzsanna szerint a megoldás kulcsa a nyílt kommunikációban és a rendszerszintű edukációban rejlik. Különösen fontos lenne a hatósági szakemberek traumatudatos képzése, hogy felismerjék az áldozatok viselkedésének lélektani hátterét, például a sokk hatására fellépő lefagyást vagy a töredezett emlékezetet. A szakember kiemelte, hogy a segítő környezet reakciója meghatározó abban, hogy az érintett eljut-e a feljelentésig. A kriminológus jelenlegi kutatásai során már közvetlenül áldozatokkal is interjúzik, vizsgálva a megküzdési stratégiáikat. Végső tanácsként hangsúlyozta, hogy az áldozatoknak nem megmondani kell, mit tegyenek, hanem érzelmileg megerősíteni őket abban, hogy visszanyerjék az irányítást saját életük és döntéseik felett.

Teljes adás elérhető a Spirit FM YouTube oldalán.