Zongoramaraton, megújuló hagyomány és forrongó kultúrpolitika a Spirit FM adásában
A Spirit FM KultÓra című műsorában Rónai Egon vendégeivel három markáns kulturális témát járt körbe, felvonultatva a zenei élet, a tárgyalkotó népművészet és az aktuális kultúrpolitikai viták kérdéseit.
Az adás első felében Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész, a Cziffra Fesztivál alapító-művészeti vezetője beszélt a fesztivál új évadáról és a Zeneakadémián esedékes Nagy Liszt-maratonról. A művész kifejtette, hogy a tizenegy éve indult kezdeményezés pályájának legfontosabb időszakát jelenti, amellyel Cziffra György mellett Liszt Ferenc örökségét is éltetik. November 8-án a Zeneakadémia nagytermében egyetlen nap alatt három koncerten több mint hatórányi Liszt-mű csendül fel, köztük az összes magyar rapszódia, a tizenkét transzcendens etűd és a Paganini-etűdök. A rendkívüli idegi és fizikai felkészülést igénylő maratonra a közönség hatalmas érdeklődéssel reagált, így a színpadon külön pódiumüléseket is biztosítanak a szalonhangulat megidézésére. Balázs János kiemelte, hogy a hangversenyek honoráriumát három alapítványnak ajánlja fel, továbbá a zeneszerző születésének 215. évfordulója alkalmából nemzetközi fellépésekre, köztük a New York-i Carnegie Hallba és Luxemburgba is elviszi ezt az örökséget.
A műsor második részében Péter Szidónia népi iparművész, a Néprajzi Múzeumban megrendezett 18. Országos Népművészeti Kiállítás egyik kurátora mutatta be az Élő népművészet című tárlatot. A 2027. április 11-ig megtekinthető kiállításra több mint húszfős szakmai zsűri választotta ki több mint százhetven kortárs alkotó munkáit, negyvennégy különböző szakágból. A kurátor hangsúlyozta, hogy a népi iparművészet lényege a közösség által kiérlelt gazdag formakincs és a mai kor igényeinek ötvözése, amely révén a tárgyak a mindennapi életben is használhatóvá válnak. A tárlatot nem szakágak, hanem koncepciók mentén rendezték be, külön teret szentelve a jelenkori használati tárgyaknak, a természethez és növényi festékekhez való kötődésnek, a játékoknak, a szakrális ünnepek eszközeinek, valamint a sokszínű tájegységi sajátosságoknak.
A záró blokkban Csáki Judit színházkritikus elemzett vitás kultúrpolitikai kérdéseket a 2027-es költségvetési tervezet kapcsán. A kritikus szerint a magyar kultúrában alapvetően elegendő forrás áll rendelkezésre, a probléma a pénzek aránytalan elosztásában és a minisztériumi működés nehézségeiben gyökerezik. Érvelése szerint a Magyar Művészeti Akadémia megemelt támogatásával szemben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia keretét csökkentették, miközben a Nemzeti Kulturális Alap pályázati kerete is negyven százalékkal esett vissza, és a közgyűjteményi dolgozók, valamint a modellváltást elutasító felsőoktatási intézmények dolgozói sem részesültek érdemi bérrendezésben. Csáki Judit kifejtette, hogy a szakmai szervezeteknek fel kell hívniuk a döntéshozók figyelmét a kulturális intézményrendszer aránytalanságaira, mivel a kultúra olyan hosszú távú beruházás, amely a társadalom megtartó erejét biztosítja.